Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
adta, Közel egyhatoduk a Don-kanyarban maradt. Mintegy félmillió pedig a Kárpát-medence és Európa terein szétszórva nyugszik. A számok önmagukban véve is elborzasztanak. A veszteség méretei azonban akkor mérhetők fel igazán, ha valamihez viszonyítjuk őket. Az első világháborúban elszenvedett s a trianoni országterületre átszámított veszteségünket — kerekítve — 270 ezerre tették a demográfusok. Az áldozatok száma tehát majdnem négyszeresre emelkedett. Amíg az első háborúban ezer lélekre 3B, a másodikban már mintegy 100 halott jutott. Másként szólva: amíg az 1914-18-as háborúban minden 28-iK lélek veszett oda, a másodikban már minden tizediknek kioltották az életét. Szószerint értendő: az ország lakosságát ez a háború megtizedelte. A mintegy 900.000-1.000.000-ra becsülhető szám azonban csak a trianoni, és nem a háborúban ténylegesen részt vevő Magyarország embervesztesége. A történelmi igazságnak tartozunk — és tartoztunk volna már eddig is — azzal, hogy háborús emberveszteségünket ne a háborúból kikerülő országra érvényesen kíséreljük meg fölbecsülni. Hiszen egy-egy ország, állam és hatalom háborús vesztesége alatt, amióta múltját számon tartja, történelmét írja az ember, mindig annak az országnak, államnak, hatalomnak a veszteségét értették, amelyik a háborúban ténylegesen részt vett. Az eljárás annál is inkább indokolt, mivel a háborúba belépő-résztvevő s a háborúból kikerülő országok területe-nagysága többnyire nem azonos. Ismeretes, hogy Magyaroszág még a háborúba lépés előtt, 1938 és 1941 között diplomáciai döntések és kisebb katonai akciók révén jelentős földdarabokat kapott vagy szén zett vissza azokból a területekből, amiket a trianoni béke egykori országából kiszakított. Hz 1941-es országhatárok a korábbi 93 ezer négyzetkilométer helyett 174 ezer négyzetkilométeres területet foglaltak magukba, az ország népessége pedig 9,3 millióról 14,68 millióra emelkedett. A háborút ez az ország viselte, hadseregét ez az ország állította ki, következésképpen ez az ország szenvedte el a. háborús veszteségeket is. Mines terünk, hogy az idevágó számításokat csak annyira vázlatosan is elvégezzük, amint azt a trianoni területű országra nézve megtettük. Csupán a végeredményt közölhetjük Azt nevezetesen, hogy: ha a trianoni országterületre általunk becsült emberveszteség alsó határaként kapott 900 ezer főt egy Thirring-féle arányosítási Kulcs alsó értékével, azaz 59%-kal megemeljük, a visszacsatolt területekre 530 ezer halott eshetne, vagyis a megnagyobbodott ország háborús embervesztesége hozzávetőlegesen (900.000 + 530.0001 1.430,000 körül mozoghatott. Megismétlem: 1.430.000. Tegyük hozzá gyorsan: e közel másfél millió halottnak több mint egyharmada — amint ezt a2 USA-ban megjelent Braham-könyvbői tudjuk —, pontosan 563 ezer ember a Korabeli Magyarországon élő 800 ezer főnyi zsidóságból került ki. Ám ide kell, vagy inkább kellene sorolnunk (ha ismernénk a számokat) a kisebbségi magyarságon körös-körül elkövetett kollektív megtorló intézkedések, a hideg napokat követő dermesztő hetek, a véres kegyetlenkedések áldozatait is. Összegezve, mind a kisebb, mind a nagyobb ország népességének tehát éppen lOX-a fizetett életével azoknak, akik "ránk hozták a háborút." Közelebbről és közvetlenül azoknak, akiket a korabeli Magyarország felelős posztjain talált a történelem. Túltekintve végül a hazai tájakon, a háborús vérveszteség méretei akkor látszanak igazán, ha azokat Európa népeinek veszteségeivel vetjük össze. Akár a halottak számát, akár azoknak a népességhez mért részarányát tekintjük is, Magyarország Európa államai között az áldozathozók "élmezőnyébe" tartozik. 10
