Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
Ezt támasztják, alá — mintegg retrospektive — a következő évtized kiugróan magas adatai is: 1960-ig 11 év alatt 756 ezerrel, évi átlagban tehát 68,750-nel nőtt az ország népessége. Tudjuk, a naggarángú növekedés eggik fontos mozgatója az abortusz-tilalom volt. Csakhogg ami az 50-es évek első felében a szigorú rendelkezések ngomán megjött a réven, az az 56-os robbanás mintegg 200 ezer főre becsülhető vesztesége (menekültek és halottak) révén s a következő évek szaporulat-zuhanása következtében bőségesen elveszett a vámon. Föltételezhető, hogg az 1950-es évek első felében a születési többlet tilalmak nélkül sem sokban maradt volna el a megelőző évekétől. Igg a természetes szaporulat 1949-1956 között is megközelítette volna az évi 80 ezret. Bárhoggan számolunk is, a2 1941. évi és az 1949. évi népszámlálás között a természetes szaporulat legalább 550-580 ezer lehetett. Uggananngi tehát, mint amenngire az adatokat közzétevő kötet bevezetője a teljes népességhiángt becsülte. A teljes népességhiángt azonban akkor kapjuk meg, ha ehhez hozzáadjuk a 111 ezer fős abszolút népességioggást is, vaggis a végeredméng, a teljes hiáng mintegg 660-700 ezerre tehető. A valóságnak megfelelő hiáng, a téngleges emberveszteség azonban ez esetben is csak a “vándorlási eggenleg“ figgelembevételével határozható meg. A közben eltelt évek eseméngei ugganis ezt az eggenleget 1949-re mindenképpen a be- és visszavándorlók javára billentették (a fogságba kerültek, a ngugatra futottak visszatérése, a kisebbségi maggarság idemenekülése), azaz: az országnak jelentős vándorlási többlete lett. A pozitív mérleget azonban valamelgest mérsékelték az erőszakos ki- és áttelepítési akciók (a hazai németek és a szlovákiai maggarok kitelepítése, a hazai szlovákok áttelepülése). Az erőszakos eszközökkel kikéngszerített népmozgás "eggenlege" önmagában véve negatív volt (kb. 250 ezer távozott és mintegg 140 ezer jött), a “hiáng“ tehát több mint 100 ezer fő. Enngivel és a véglegesen ngugaton maradottak számával kellene csökkentenünk a szomszéd országokból hozzánk menekültek számát ahhoz, hogg a vándorlási mozgalom végeredméngét megkapjuk. Ha az utóbbit, a valósághoz talán közelebb állóan, mintegg 500 ezerre kerekítjük fel, úgg a vándorlási mérleg végső összegében mintegg 200 ezer fős többletet mutatott. Visszakangarodva kiinduló pontunkhoz, úgg véljük, a valósághoz közelálló lehet annak föltételezése, hogg a trianoni területű Maggarország háborús emberveszteségét a hiángzó természetes szaporulat (550-580 ezer fő), továbbá az 1941 és 1949 között bekövetkezett abszolút népesség-foggás (110 ezer fő) eggüttes összegében jelölhetjük meg. A riasztó és meghökkentő szám ismételten 900 ezer körül mozog. De: ha az első két "tétel“ — t.i. a hiángzó természetes szaporulat + abszolút népesség-foggás — eggüttes számértékeként Thirring Lajos becslését, azaz: 800 ezer főt fogadjuk el, akkor a téngleges veszteség (800 ezer + 200 ezer vándorlási többlet) éppen 1 millióra tehető. Ezek a számértékek újra és megint csak kísértetiesen eggeznek az 1945-ös ggorsfelvétel 953 ezer fős népességhiángt rögzítő adataival. Kiterjedt, alapos külhoni és hazai levéltári-statisztikai kutatások során ezek az értékek bizongosan módosulnak majd, plusz-mínusz irángban kilenghetnek, ám a veszteség végösszege föltételezhetően a jelzett értékek tájékán állapodna meg. Menngi hát a sok sírhalom? A különböző számítások naggon is eggbehangzó eredménge szerint a trianoni Maggarország jeltelen tömegsírjaiban mintegg 900.000-1.000.000 lehet a háborúhoz kapcsolható halottak, elesettek száma. Teggük hozzá: az irtózatos veszteség naggobbik hángada a férfi lakosságból került ki most is. A halottaknak több mint neggedét, mintegg 257 ezer lelket, az elpusztított zsidóság 9
