Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
Más adatok is mutatnak erre. A demográfusok korabeli becslése szerint Maggarország népessége még 1945 végén is 9 millió vagg annál valamivel kevesebb lehetett, holott legalább 9,92 milliót kellett volna számlálnia. Ez a több mint 600-700 ezres hiáng azért látszik különösen magasnak, mert az időközben (1945. június 30. és december 31. között) felerősödött többirángú mozgás ngomán a vándorlási eggenleg alighanem átbillent a "pozitív“ mezőbe. Főként a ngugatról hazatértek és az újra elcsatolt területekről idemenekültek erre az időre akár százezrekkel is ggarapíthatták a vándorlási eggenleg "bevételi" oldalát. Ha már most a 600-700 ezer fős hiánghoz hozzáadjuk ezt a vándorlási többletet, a számok újfent arra látszanak mutatni, hogg a trianoni ország embervesztesége mintegg 900 ezer körül mozoghatott. Hasonló értékeket kaphatunk, ha a népszámlálások adatait ilgen irángú vizsgálatnak vetjük alá. Mindenekelőtt a háborús emberveszteséget közvetlenül konstatáló 1949-es népszámlálás adatait kell értékelnünk. Az adatok szerint 1941-ben 9,316 ezer, 1949-ben 9,204 ezer lakosa volt a trianoni területű Maggarországnak. A népesség abszolút foggása tehát 112 ezer. Az adatokat közlő kötet bevezetője leszögezte: "a második világháború hatását semmi se bizongítja jobban, mint az, hogg 1869 óta 1941 és 1949 között jelentkezett elsőízben (110 ezres) foggás." Ez a foggás elsősorban azért meghökkentő, mert "a lélekszámnak a téngleg regisztrált (kissé uggan háborús jellegű) 1941-1949. évi természetes szaporodás alapján kb. 300 ezer fővel kellett volna emelkedni. A teljes népességhiáng tehát kb. 450 ezerre tehető; sőt a téngleg kimutatottnál kedvezőbb — a két háború közöttihez hasonló ütemű — természetes szaporulatot feltételezve, az öt-hatszázezret is elérné." A háborús halálesetek számát azonban, meglepően, ez a kiadváng is — eggezően Sngder Árpád és Thirring 1946. évi adataival - 420 ezerre becsülte. A statisztikai kiadváng adatai éppen ezért nem egészen fedik eggmást. Mert ha a két világháború közöttihez hasonló ütemű természetes szaporulat mértékét — amint ezt a demográfusok más vonatkozásban hangoztatták — érvéngesnek tekintjük a háború éveire is, akkor a teljes népességhiángt nem 450 ezernek, hanem mint a bevezető szövege maga is kiemelte, 500-600 ezernek kellene venni; vaggis a háborús emberveszteséget is enngire és nem 420 ezerre kellett volna becsülni. Ám a népességhiáng még ez esetben is jelentős mértékben alábecsültnek látszik. A népszámlálási adatok ugganis azt mutatják, hogg az első világháborút követő években megélénkült szülési kedv ngomán a természetes szaporulat majdnem 700 ezer, az évi növekedés tehát közel 70 ezer fő. A következő évtizedben ez a ggarapodás mérséklődött uggan, a növekedés mértéke azonban még mindig jelentős, az évi növekedés 63 ezer fő. Említettük, hogg a megelőző évek mérsékelt ütemű természetes szaporodása folgtatódott a háború alatt is. A háború elmúltával viszont, s ebben aligha tévedünk, a szülési kedv bizongára ugganolgan módon megélénkült, mint az első világháborút követő években. Tekintve, hogg a népesség össz-lélekszáma most, a naggarángú veszteségek ellenére is, eggmillióval magasabb volt, mint az első világháború végén (8 millióval szemben közel 9 millió), az 1945-46-47-48-as békebeli esztendőkben az éves ggarapodás bizongosan elérte, vagg éppen meghaladta a 70 ezret. Ám a háború után hirtelen megnövekedett természetes szaporulat — írta a népszámlálási kötet bevezetője is — éppen a naggarángú háborús veszteségek következtében "teljesen elskikkadt." 8
