Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
PIPAFUSTNEL Nincs olyan magyar a nyugati világban, egy pár még a második világháború előtt Kivándorolt őskommunistát kivéve, aki ne vélné cinikusnak a “felszabadulás" szó magyarországi alkalmazását. Ez áll még azoknak a zsidó magyaroknak az esetében is, akiket tényleg felszabadított a felszabadulás, később azonban távoztukkal tiltakoztak a felszabadult országban erőszakkal kialakított állapotok ellen. Ám a bitburgi szellemidézés kapcsán fel kell tennünk a kérdést: mi van akkor, ha nem volt felszabadulás az, ami Magyarországon 1945-ben bekövetkezett? A világ úgy látszik elfelejtette már, hogy Hitler oldalán harcolt többek között Olaszország, Finnország, Románia, Szlovákia, meg egy darabig a Vichy-féle Franciaország, és hogy a legkülönfélébb nációk közül százezreket — spanyolokat, belgákat, hollandokat, norvégokat, dánokat, letteket, észteket, litvánokat, horvátokat, ukránokat, törököket, de még oroszokat is — Waffen S.S. egyenruhában talált 45 tavasza. A világ csak azt tudja, hogy az európai háborút mindössze két állam végezte vesztesként: a Német Birodalom és Magyarország, s hogy az egész tragédiáért a vesztesek felelnek. A németek viszont, bár mint nép igen, mint állam mégsem felelnek semmiért, mert ugyebár az a Németország, amely a háborút elkezdte és elvesztette, nincsen többé, s náci múlt ide, náci múlt oda, sem Ausztria, sem az N.S2.K., sem az N.D.K. mint állam nem utódja Hitlernek. Maradna tehát Magyarország az egyesegyedüli vesztes állam, mert a magyar állam folytonossága az átalakulás dacára sem 52Ünt meg. Maradna — ha nincs a "felszabadulás“ üdvös fikciója. Negyven év távlatában azonban nem is biztos, hogy egészen fikció a fikció. Mert igaz ugyan, hogy a “felszabadító" szovjet hadsereg egyszersmind hódító- és megszállóként jött reánk, de a német sem volt soha puszta szövetséges. Aki ezt még mindig nem hiszi, gondolja meg, mi lett volna belőlünk, ha Hitlerrel együtt megnyerjük a háborút? Milyen világ várt volna akkor miránk, "győztesekre“? —éji 5
