Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
MAGYAR KIRÁLYI POSTA Éltető J. Lajosnak: Tegnapelőtt érkeztem vissza a Reménység Taváról a reménytelenség tengerpartjaira, és azzal kezdem, hogy írok Neked, és megköszönöm a társaságotokban töltött felejthetetlen öt napot. Nagy meglepetés volt Számomra ez a Találkozó. A magas szellemi színvonal, amely egy pillanatra sem élitista; meggondolkoztató. de közérthető. A toleranciára való következetes törekvés, ami egy pillanatra sem eredményezett elvtelenséget: sokkal inkább az elvek civilizált összecsapását. Végül, de nem utolsósorban az a közvetlen, meleg barátság, amely jellemzi egymással való kapcsolatotokat. Valahogyan így kellene élni — valahogyan így lehetne Szép és tartalmas az élet — ilyen és ehhez hasonló dolgokon gondolkodom. A legszívesebben minden egyes résztvevőnek, minden új barátnak külön írnék. Megmondanám, hogy erőt merítettem találkozásunkból ott a Reménység Tava partján, és hogy mióta visszajöttem ide. a trópus alacsony égboltja alá, ha nehezebb is — nélkülük — az élet, de szebb, értelmesebb, reményteljesebb. Köszönöm. — Ferdinandy György, Puerto Rico Éltető J. Lajosnak: Úgy érzem, hogy az ITT-OTTból ismeretlenül is ismerlek. Hálás lennék, ha nagyon röviden körülírnád azt a területet, amit Középeurópának tartasz s felsorolnád a hozzá tartozó országokat. Kérlek azt is közöld, hogy földrajzi, kulturális vagy politikai Szempontok szerint határoltad-e körül a területet. — Berényi Zsolt, Ne« York Kedves Zsolti — A kérdésed igen komplikált, nem tudok rá egyértelmű választ adni. mert a közhasználatban, de még a tudományos irodalomban is összekeverik a három fogalmat: Közép-Eurúpa, Kelet-Eurúpa, Kelet-Középeurópa. Magam sem használom e meghatározásokat következetesen — attól függ, kivel állok szemben, s milyen nyelven beszélünk vagy írunk az adott alkalomkor. Ettől eltekintve — helyesnek azt tartom, ha Közép-Európán a németajkú népek által lakott területeket Crna az NSZK. NDK, Ausztria, Svájci, Lengyelországot. Csehszlovákiát Ctehát a nyugati szlávságotl s Magyarországot értjük, Erdéllyel — legalábbis történelmi-kulturális perspektívában. Odasorolnám Horvát-Szlavóniát is. de Szerbiát nem. E körülhatárolás földrajzi, de ugyanakkor kulturális is: magába zárja azt a területet, mely a középkor végéig a germán—magyar—szláv római katolikus világhoz tartozott. Ezen belül persze vannak nagy kulturális különbségek, de sok tekintetben bámulatosan egységes a táj. még akkor is, ha századunkban nagy változások mentek s mennek végbe a perifériákon. Kelet-Európa tkp. a nyugati győztes hatalmaknak s az amerikai szakirodalomnak a találmánya. Ezek szerint Közép-Európa megszűnt létezni a második világháború utáni politikai átszervezéssel; csak Afyugat-Európa van, melyhez az NSZK tartozik ide Ausztria isi, s Kelet-Európa, ami a Varsái Egyezmény államaiból plusz Jugoszláviából álL CUtöbbi odasorolása persze problematikus.) Eltörültek egy hatalmas tájegységet. Hogy a tájegység nem akarja ezt tudomásul venni, világos. CA magyarországi Kelet-Középeurópa meghatározás, mely itt is kezd divatossá válni, részben áthidalja ezt a szakadékot. A németek a maguk részéről pedig általában önmagukat értik csak Zentraleuropa alatt — minket rendszerint a Süd-Ost Raum-hoz sorolnak.) Valahogy így. Válaszom nem kielégítő, dehát zavarosak a fogalmak, —éji ITT-QTTnak: Plasztikus, gúnyosan kötekedő és gyakran humoros, igazi Cseh Tibor-i írás az. mely az ITT-OTT I7;£. számában elavult szokásainkról beszél. Figyelemreméltó alapossággal körülírja és megmagyarázza Ctöbbek közti a kézcsók eredetét, történelmi múltját. Külföldön hányódó magyarságunkat aggódva figyelve igyekszik — nagyon helyesen — kiküszöbölni a nem-magyar Sallangot köszöntési formánkból. Majd rámutat arra a hiányosságra magyar nyelvünkben, mely alatt többé-kevésbé mindnyájan nyomorgunk. hogy megbántás veszélye 37 rí i r
