Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 1. szám

három égtájra sokaiét gyermekét.

Csak egy analfabáka volt, ki végre nyugatot kelettel ttsszevétve Cmert nem tudta a Kö-t s a Nyö-t betűzni) üzbég pásztornak ment. Bégeteket űzni.

Az egyre kihaltabb s egyre zápabb lápon már-már át lehetett kelni száraz lábon.

Annyian elmentek, hogy legalább várnád: na, most lesz majd lakás! Dehogyis lett! Árkád épült lakás helyett. Az élbúvár vöcsök lakása még ma is egy fűletlen köosög, kádra neki nem jut s esze azon járkál, az árkád az oka, vagy magas a kád-ár?

Tanácsi lakást csak a harkály harácsolt; másnak lakás helyett adtak egy tanácsot.

Az iskolában meg tudatlanság dívott.

Varsa tanító úr elhúzta a osíkot,

mert még azt se tudta, hogy a lápot Csapon

szokták leosapolni minden áldott napon.

Kinek a láptájin nem termett egy pár sás hamar megtanulta mi a sorbanállás.

A gatyás galambnak váltása se maradt, éhségsztrájkból nem nyelt le egy falat halat a mocsári kácsa. Rikáosa az ellen szólt, hogy még hínárt is importálni kelljen, bezzeg arra, hogy ő járja be a Földet, nincs valuta, ő csak káka tövén költhet.

Ha a történteket mind leltárba írnád, megtelne azzal vagy tíz hektár papírnád.

Szó ami szó, a mocsár egyre erjedt, de a Legfelsőbb Láp ezt a gerjedelmet úgy hívta csak, hogy ellenerjedés s mert volt már erre példa, nem kevés, az Intermocsarialista tábor Bíbor Csigarovot küldte le, ki bátor és komisz komiszár hírében állott.

□ vitt magával egy nádvágó brigádot csak úgy, nyomatéknak, mint hathatós érvet Cha azt mind eltartja, majd kap a láp sérvet!). Lábhoztett kaszával állott az osztag és Csigarov beszélt: "Miért nem ültök poshadt pocsolyátokban nyugton, testvéri népek?

Ha hőzöngtök, lőnek a kétélti létnek! Posványotokból - s ez nem biztató - nem marad, csak egy ocsmány, tiszta tó!"

Eddig a történet. A folytatást aki tudni kívánja, oknyomozza ki.—

32