Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
Én azt szeretném, ha azzal a csöndes fogadalommal hagynánk el a Reménység- tavát, hogy megpróbálunk tőlünk telhetőén megbocsájtani éppen azoknak az embertársainknak, akik a legtöbbet vétettek ellenünk, hogy megpróbáljuk megérteni őket is, mint embereket, a maguk gyarlóságában. Erősebb, érettebb nőkké és férfiakká válunk, ha megtanuljuk a szeretetet gyakorolni, s erősebbé válik közösségünk is, általa pedig, ha csak parányi méretben bár, a magyarság, a magyarság által pedig a nagybetűs Ember, az emberiség. Imádkozzunk: ...Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. Hiszünk az erő jó szándokában. Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, akár az égben laksz, akár a tejben, a nevetésben, sóban, vagy mibennünk. Te is tudod, hogyha mi sírunk, ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, akkor szívünkben zuhatagok vannak, de erősebbek vagyunk gyönge életünknél, mert a fűszálak sose csorbulnak ki, csak a kardok, tornyok és élő igék. Most mégis, megfáradván dicséreteddel keresünk új erőt s enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:1 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, és legyen meg a Te akaratod miként a mennyben, úgy a földön is. A mindennapi kenyerünk add meg minékünk ma, és bocsásd meg a vétkeink, miként mi megbocsájtunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadítsál meg a gonosztól: Tiéd az ország és a hatalom, és a dicsőség, mindörökre. é Álljunk fel egy perc csendes imádságos áhitatra halottainkért, azért is, aki egy évvel ezelőtt még innen hirdette nekünk az Igét, Most pedig menjetek békességben, s vigyétek magatokkal Isten áldását. Jövőre újra találkozunk!— József Attila 24
