Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 1. szám

Felmerült már, még Tanácsunkon belül is, hogy egyesek közülünk azzal kérkednek, hogy mi jobbak, jobb magyarok vagyunk másoknál. Mi sem helytelenebb felfogás ennél. Az sem igaz, hogy az MBK-ban feltaláltuk az egyetlen formulát arra, hogyan lehet a szétszórtságban megmaradni magyarnak. Mások éppúgy küzdenek a nyelvért, éppúgy törődnek a magyar sorssal, mint mi. Bírálóink hazafiasságában, a magyarsághoz viszonyuló hűségében, a nemzet érdekében kifejtett erőfeszítése őszinteségében nem kételkedhetünk. Felebaráti szeretetük minőségében azonban sajnos sokszor.

Mi magyarok több, mint egy évezred óta vagyunk keresztények vagy keresztyének. (A két szó parallel használata, melynek eredete nem teológiai, hanem politikai, arra mutat, hogy még egyházi tradíciónk is elválasztja a magyart a magyartól, bár e tekintetben a legtisztábbak közé tartozik történelmünk.) Jézus-követőkké azonban nem váltunk soha. A Jézus-követés lényege ugyanis nem egyéb, mint a szeretet gyakorlása. Ha elégetnének minden bibliát, s csak a Hegyi beszéd és Pál apostol imént idézett sorai maradnának meg, s azokat szívébe zárná az emberiség, eljönne az istenországa a földön. Csakhogy éppen ezek a legnehezebbek minden valláserkölcsi tanok közül.

Pál páratlan ékességgel magyarázza meg, hogy milyen a szeretet. A szeretet: kifelé irányul, a "Te" s a "Ti" felé. Aki szeret, az a másikkal szemben türelmes, tehát megbocsájtó; hisz abban, hogy előbb-utóbb belátásra bír. Jóságos, tehát megértő, mert tudja, hogy maga is gyarló. Nem irigykedik: nem rendel se fölé, se alá. Nem kérkedik: aki szeret, nem lehet büszke arra, hogy a másiknál jobb a szeretete, éppen mert türelmes és megbocsájtó. Nem viselkedik bántóan a másik iránt, mert a másikban tiszteli az emberi méltóságot. Nem keresi a maga hasznát, azaz nem használja ki a másikat eszközként saját céljai elérésére. Nem örül a hamisságnak, védekezik is ellene, de együtt örül másokkal az igazságnak, s érte, ha kell, síkra is száll. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Ráér, mert bár ő maga múlandó, szeretete örök. Szeretet nélkül pedig mitsem ér az ékesszólás, a tudás, a bölcsesség, a hit, az okosság, az ügyesség. Semmi emberi nem tökéletes, ha a szeretet hiányzik belőle. És a szeretet az emberi érettség legfontosabb ismérve: akiben nem fejlődött ki, az nem fejlődött igazán teljes értékű emberré.

Éppen a páli tanítás értelmében lenne kérkedés részünkről azt hinni, hogy mi e tanításnak megfelelően élünk, éljük minden tekintetben közösségi életünket. Mégis erősebb alapon állunk azáltal, hogy ezt választottuk fundamentumunkként, mintha bármi másra építettünk volna. A magyar nyelv, öntudat, kultúra ápolása: szükséges és jó. A Magyarországgal, Erdéllyel, a Fel- és Délvidékkel való törődés: szükséges és jó. A külföldi magyarság megerősítése: szükséges és jó. Ám szeretet nélkül hiábavaló marad, nem is olyan hosszú távon, minden fáradozásunk. Mert ha nem szeretünk, akkor még a barátunk is könnyen ellenséggé válik; ellenben ha szeretünk, ha türelmesek, megértőek és megbocsájtók vagyunk, akkor lehetnek ugyan ellenfeleink, de valódi ellenségeink nem. S ki erősebb annál, mint akinek nincsen ellensége'7

23