Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 3. szám
4. Az idézett mondat utolsó állítása Is félrevezető. Az "állásából elbocsátják" kitétel azt sugallja, hogy Köteles Pálnak "állása" volt az Alföld szerkesztőségében, amelybol ha elbocsátják, az súlyosan érinti az egzisztenciáját, önök bizonyára nem tudják, hogy 9 tagú szerkesztőbizottságunk csak 2 állással rendelkezik. A főszerkesztő helyettes és az olvasó szerkesztő van nálunk állásban; a többiek, a főszerkesztő is, szerény tiszteletdíjért, vagy inkább az ügyért magáért, végzik szerkesztői munkájukat. Tehát Köteles Pál soha nem volt nálunk állásban, sőt áttelepülése óta soha sem vállalt állást Magyarországon, holott lett volna rá módja. Egészségügyi alapon korán nyugdíjas állományba került, már így települt át. Nyugdíjának összegét pedig a Művészeti Alap a lehetséges maximumra egészíti ki, ami a nálunk átlagos nyugdíjnak legalább a kétszerese. Egzisztenciájának ez az alapja. Köteles Pál nálunk mint nyugdíjas munkavállaló szerepelt, részfoglalkozású tiszteletdíjasként, szerény összegért. Tudom, hogy szerény összeg elvesztése is veszteség. De szó sincs olyan helyzetről, mint amikor valakit állásából bocsátanak el__ üdvözlettel: Dr.Juhász Béla, főszerkesztő, Alföld, Debrecen Dr.Juhász Bélának: Tisztelt Főszerkesztő Ür! Kedves Juhász Béla! — A Köteles Pálról szóló hírt akkor vettem, amikor féllábbal már az Európába induló repülőgépen »röltam, s így nem volt időm arra, hogy a mások által tolmácsoltaknak minden nüanszát leellenőrizzem, mielőtt a nyilatkozat megszövegezésére megbízást adtam volna. Köteles Pállal személyesen csak július végén beszélhettem Debrecenben, s ekkor közvetlenül tőle értesültem arról, hogy egyes részleteket helytelenül interpretáltam. Ezek a félreértések a dolgok lényegén sajnos nem változtatnak, a tárgyaligosság kedvéért azonban a pontos tényeknek megfelelően módosítottuk nyilatkozatunkat, s e korrigált szöveget olvastam fel Veszprémben is. E szerint: Köteles Pált nem állásából bocsátották el, de szerződését felbontották; június 7-én nem "hivatalos magyarországi szervek" közölték ezt vele, hanem "felettesei"; a szilenciumról szóló passzust pedig töröltük. Hangsúlyozom: mindezt nem másnak, mint Köteles Pálnak a tanúvallomása alapján tettük, illetve tettem. Első reakciónk valószínűleg nem lett volna ennyire heves, ha Köteles ügyét nem előzi meg az elmúlt pár évben legalább öt olyan igazolható eset, amelyben sérelem ért hazatértük után olyan magyarországi egyéniségeket, akik nálunk is felléptek: egy művésznőt egy ideig eltiltottak a szerepléstől, egy egyetemi tanárt megdorgáltak, egy lelkészt áthelyeztek Pestről az isten háta mögé, egy szerkesztőt elbocsátottak, egy költőt szilenciummal tüntettek ki. A hivatalos szervek? Nem a hivatalos szervek? Kár firtatni. A különbség számomra csak annyi, hogy fentiek nem az MBK meghívottal voltak kisebb-nagyobb kálváriajárásuk előtt (a költő kivételével, de őt sem azért háborgatták, amit az MBK fórumon mondott el vagy az ITT-OTTban publikált), s így, bár egyéni véleményünk megvolt, s bizony többször tiltakoztunk is, érdekükben nem léptünk fel testületileg. Most azonban úgy éreztük, hogy ez erkölcsi kötelességünk. Hadd vegyem azonban sorra nyilatkozatunkkal kapcsolatos kígazításait: 1. Jóllehet június 7-én valóban csak munkahelyi megbeszélés folyt az Alföld szerkesztőségében, ezt bizonyára megelőzte más helyen egy másik, amelyen Köteles Pál nem volt jelen, s melynek során valaki felhívta az ön figyelmét többek között a szóban forgó, az ITT-OTTban közölt Köteles előadás szövegének egy-két kifogásolható "megfogalmazására." Az ITT-OTT ugyanis nem jár az Alföld szerkesztőségének, s bár hűségesen postázzuk pár tucat magyarországi címre, ottlétem alatt megállapítottam, hogy a lapot azóta nem kézbesítette a magyar posta, amióta megjelent benne nyílt levelem Csoóri Sándor védelmében ("Utószó egy utószóhoz", 16. évf., 3.SZ.), tehát kereken két éve, sem magánszemélyeknek, sem könyvtáraknak (pl. a szegedi Somogyi Könyvtárnak, a sárospataki református gyűjteménynek, stb.). Így kézenfekvő az a konklúzióm, hogy a június 7- i konfrontációnál a Köteles Pál elé asztalra terített (kivonatolt?) ITT-OTT szöveg csakis olyanoktól kerülhetett önökhöz, akikre a tilalom nem vonatkozott. A tényeket így szemlélve pedig eredeti fogalmazásunk, ha a június 7-i megbeszélésre vonatkoztatva pontatlan volt is, alapjaiban mégsem volt indokolatlan. 36 I
