Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
A számos okra visszavezethető rossz közérzet mellett, az államalkotó magyarság erkölcsi állapotával kapcsolatos mindenekelőtt, hogy az ország népessége egyre fogy. Ez annál inkább tragikus folyamat, mert a legtöbb környező államban — az eredmény szempontjából mindegy, hogy milyen okok miatt, de — megmaradt a népességnövekedés, mégha csökken is a korábbi arány. Magyarországon, amiként a hivatalos statisztikák is megállapítják, a fogyás évente több tízezernyi. Immár évek óta kevesebb az. újszülöttek, mint az elhalálozók száma. Ha ez így folytatódik, akkor nagyon félő, hogy néhány évtized, netán fél évszázad múltán nemcsak erkölcsi, tudati válság lesz mérhető az. országban, hanem a pusztulásnak egy materiálisabb mozgása is. Ha a jelenlegi folyamatot nem lehet megállítani, csak idő kérdése, hogy bekövetkezzék a biológiai vákuum. Ennek pedig alighanem az lesz a következménye, hogy a környező országokból beszivárognak az új honfoglalók. A magyarság a mai országhatárok között is kisebbségbe szorul. Ismerve a szomszédos államok magyarság-sorvasztó kisebbségi politikáját, kár lenne, illúzió, arra gondolnunk, hogy — esetleg — nemzetiségi magyarokat lehet betelepíteni, hiszen akkorra ha csak védelmük nem lesz. hatékonyabb a jövőben — a határainkon kívül élő magyar népcsoportok felőrlődhetnek. Eltűnhetnek az idegen tengerben a nemzetiségi magyarság különféle csoportjai annak ellenére, hogy az ő nemzettudatuk vigasztalóbb mint az államalkotó magyarságé. Életszemléletük általában egészségesebb, erkölcsiségük épebb. Nehéz, kimondani, de az igazságnak tartozunk azzal, hogy ne hallgassuk el: a határainkon túl élők tömegeikben jobb magyarok, mint az anyaországiak. A nemzetiségi magyarok legtöbbje, a szerencsétlen viszonyok ellenére is, a nyomorgatás közepette is, kitartóan próbálja őrizni magyarságát, ápolja a hagyományoknak, a nemzeti demokratikus gondolkodásnak, nem utolsó sorban az összetartozás tudatának eszméit. A szülők szükségét érzik annak, hogy magyarságismeretüket megosszák gyermekeikkel. Életszükséglet számukra, hogy a lehető legtöbbet tudják az államalkotó- és szórványmagyarságról. Együttérez.nek azokkal, akik kisebb közösségükön túl élnek: testvéri érzés munkál bennük: a múlthoz ragaszkodást tanúsítanak, a jövőért felelősséget éreznek. A jövőről nemcsak álmaik vannak, de elképzeléseik is. Ez a nemzetiségi magyarság több törődést és természetes támogatást igényelne Magyarországról. Főként azóta, hogy beolvasztásuk immár túllépett a tervezésen; immár mindennapi gyakorlattá vált. A gyors beolvasztást szolgálja különösen a román és a szlovák iskolapolitika. Az. ottani magyarok anyanyelvi tanulási lehetősége egyre apad. Amint közismert, az osztályok fenntartása és létesítése létszámhoz kötött. Romániában megszűntek a magyar egyetemek és főiskolák, a középiskolák túlnyomó többsége ugyanerre a sorsra jutott. Szétzilálták a magyar általános iskolák hálózatát is. Szlovákiában csak nemrég akartak életbeléptetni egy törvényt, amely végleg megszüntette volna a magyar nyelvű oktatást. Duray Miklóst azért tartóztatták le újra, mert ez ellen a törvénytervezet ellen tiltakozott. De az ottani magyarság is opponált, mintegy 1 I ezren írták alá a tiltakozó íveket s ezzel ékes bizonyságát adták annak, hogy végsőkig ragaszkodnak magyarságukhoz. Ezek a testvéreink inkább a lehetséges perbefogást választották, semmint azt. hogy rossz, lelkiismerettel keljenek s feküdjenek. A nemzetiségi magyarság nemzettudatának épségét bizonyítja a tudatos, makacs ellenállás a román és szlovák beolvasztási programmal szemben. A beolvasztási kísérletet elutasítják annak ellenére, hogy a kívánt támogatásban, védelemben nem részesülnek, hogy immár hosszú évtizedek óta azt tapasztalják, hogy a magyar állam — megítélésük szerint! s nincs okunk nem egyet érteni ezzel a vélekedéssel a lehetségest sem teszi meg azért, hogy legalább a helyzet romlását megállítsa. 14
