Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 3. szám
De ugyancsak Közép-Azsia szomszédsága az a vidék, ahova eredetmondánk, a Csodaszarvasmonda visz bennünket, azaz Perzsia északi határvidékére. Zenei anyanyelvűnkkel kapcsolatban, mely szorosan és világosan az ázsiai szteppék jelenlegi türk népeihez köt bennünket, még két adatot jegyzek meg. Kodály Zoltán (1969) állapítja meg, hogy "A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más mint a nyelvé, a népé...," de a finnugor népek közül "egyedül a finn nép rendelkezik gazdag zenei gyűjteményekkel. Zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült." (17. o.) S másutt: "A magyarság ma legszélső idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Azsián át a Fekete tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik." (37. o.) S míg mindezek a zenei elemzések a Kárpát-medencéből irányultak Ázsia felé, most 1982 és 83-ban az ellenkező irányból is megindult a kutatás. A hunok földjéről nyúl a Kárpátmedence felé a pekingi zeneakadémia népzene összehasonlító tanára és kutatója, Du Yaxiong. Levelezése és közleményei szerint a magyar népdal a honfoglalás korabeli ujgurból leszármazott népeken, a jelenlegi jugur-on (sárga ujgur) és ujguron keresztül a hun népzenében gyökerezik. Magánlevélben pedig nekem ezt írta: "Biztos vagyok abban, hogy a te Ázsiában végzett mozgásod helyes." (Érdy 1983:26 és 1984:318) S 1984-ben további két kínai és egy mongol zenetudós közleményei jelentek meg Kínában a magyar népdal gyökereiről. AZ EMBERTAN ÚTMUTATÁSA Zenei anyanelyvünkön kívül van további adat is, mely a Káspi-Aral vidékére, Közép- Ázsiába visz bennünket. Az útmutató az embertan. A szovjet-észt antropológus, K. Mark a finnugor népek embertanát összefoglaló nagy munkájából (Mark 1970) nyilvánvaló, hogy a vogulok és osztjákok teljesen más fajhoz tartoznak mint a magyarok. Míg a magyarok az europid fajhoz tartoznak, ún. legközelebbi rokonaink, a vogulok és osztjákok: mongoloidok. Ezért az embertan soha sem keresné a magyarok eredetét vogul-osztjákok között, mert velük áthághatatlan a faji különbözőségünk. A magyarországi Tóth Tibor (1968) szovjetunióbeli tanulmányai idején viszont a másik csoport, a Volga menti finnugor népek csontanyagával hasonlította össze a honfoglaláskori magyar csontanyagot. Moszkvai interjújában megállapítja (Magyar Nemzet 1968 máj. 1), hogy "Az összehasonlított csontanyagok teljesen eltértek egymástól, viszont találtak más és szintén meglepetésszerű egyezést.... A honfoglaló magyarok az i.e. 7. századtól az i.sz.u. 4. századig fennállt szkíta-szarmata birodalom egykori népeivel mutatnak olyan embertani hasonlóságot, amelyet nem lehet viszont kimutatni az Ural mentén élt finnugor népek ugor ágával." Az utóbbi mondat volt mondanivalójának magva az 1965-ös helsinki II. Finnugor Kongresszuson is. (Magyar Hírlap 1968. júl. 27) S végül a kecskeméti múzeum antropológusa, Henkey Gyula összefoglalása alapján ismertetem azt, hogy a honfoglaláskori koponyákat elemezve azt találták, hogy azok 46%-a a török és szarmata elemekkel kapcsolatba hozható turanid, pamíri és előázsiai típus és csak 16.7%-a a finnugor réteggel kapcsolatba hozható uráli és keletbalti típus. A törökös elem tehát háromszor nagyobb. De olyan temetőnk is van, az üllői, amely Megyer törzsbeliek temetője, ahol nem 46, hanem 69.7% az ázsiai típus csoport. Az arány a honfoglaláskorinál is nagyobb a törökös elem javára a jelenlegi palóc, vagy alföldi magyar falvak lakosságának elemzésénél. 41% török és szarmata típust, 37% erősen kevert meghatározhatatlant s csupán 4% finnugor és szláv jellegegyüttest mutat ki, nem térve most ki az elemzés teljes százalékos eredményére. (Henkey 1981) 31
