Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 3. szám

indogermán, más szóval indoeurópai ősnyelv nem létezett, tehát ősnép sem létezett, hanem kisebb csoportok egymásra hatásával alakultak ki nyelveik. (Götz 1981-1, 1982)

A magyarsághoz kapcsolt finnugrisztikát és a finnugor osnép hipotézisét a múlt században dolgozták ki, pontosan az indogermanisztika mintájára, annak függvényeként. De míg a németek képesek száz évvel ezelőtti túlzásaik és hibáik józan felmérésére és kijavítására, a magyarországi finnugor nyelvészet mereven elzárkózik korábbi tanítómesterének új eredményeitől és görcsösen ragaszkodik elavult dogmáihoz.

Tehát a németek, új vizsgálataik alapján, a magyarság Káspi alatti vonulását a Kaukázus fölötti térségbe K.u. 585-re teszik (Götz 1981-11:91). A mi számunkra most az a különlegesen érdekes, hogy Körösi Csorna a magyarságnak egy ilyen Dél-Káspi útvonalát már 150 évvel korábban következtette ki.

ZENEI ANYANYELVŰNK. EGY MÁSIK ÉRV-RENDSZER

De melyik területekről jőve közelíti meg a magyarság a Dél-Káspi folyosót? Ki tud erre választ adni? — Nem más, mint Bartók Béla. Bartók 1936-ban Törökország Ázsia felé fekvő részeiben végzett népdalgyűjtést főleg a yürük törzsnél, amely még a régi nomadizáló életmódot folytatta, s a hegyekben külső, civilizációs behatásoktól mentes maradt. Ott rövid idő alatt közel száz népdalt gyűjtött török kísérőjével és tanítványával, Adnan Saygunnal együtt, aki a szövegek lejegyzését végezte.

Bár Bartók tartott egy rádióelőadást az eredmények kezdeti kiértékeléséről (Bartók 1937), angol nyelvű végleges elemzése kézirat formájában kiadatlanul maradt közel negyven évig. Csak 1976-ban adták ki végül Saygun professzor munkáját, benne Bartók gyűjtésének eredményeivel. Saygun könyvének első része nem más, mint Bartók eredeti, már Amerikában befejezett kéziratának hasonmás kiadása. A könyv angol nyelvű, Magyarországon adta ki az Akadémiai Kiadó, otthon a könyv mégsem került bolti forgalomba, hozzáférhetetlen maradt és természetesen magyar fordítását sem készítették el. Jliért? - Mert Bartók a finnugorizmus által diktált eredetelmélettel merőben ellentétes eredményre jutott a régi török népdalok és a régi magyar népdalok összehasonlításából. Bartók a gyűjtött török népdalokból 87-et talált alkalmasnak a kiértékelésre. Összefoglalásában, magyarra fordítva, ezt írja (Saygun 1976:XXXIV. old.):

Az anyag legrégibbnek látszó, legjellegzetesebb és leghomogénebb része, amely annak 43%-a, izometrikus 4 soros dallamokból áll, 8 vagy 11 szótagos sorokkal.... Ez anyagnak az a része mely 8 szótagos [20%] azonos a régi magyar 8 szótagos anyaggal. A 11 szótagos rész [további 23%] közeli rokonságban van a régi magyar anyaggal. Ez mind a török, mind a magyar anyagnál egy közös Nyugat Közép-Ázsiai eredetre mutat és meghatározza korukat, mely legkevesebb 1500 év.

Tehát ez K.u. 400 és 500 közé, illetve az elé visz bennünket, ez pedig a hunok időszaka.

A török Saygun, könyvének saját maga által írt második részében így foglalja össze ezt a kérdést: "Azért, hogy megmagyarázzuk a hasonlóságot a török és magyar dallamok bizonyos tipusai között, ténylegesen vissza kell hogy menjünk abba a korba, amikor törökök és magyarok közeli szomszédságban éltek egymással." Majd azt fejtegeti, hogy vándorlásuk során a magyarok a Fekete tenger északi partja mentén vonultak mai hazájukba, míg a török törzsek a Fekete tenger déli partján vonultak Anatólia belsejébe. (Saygun 1976:240)

És hol van a Bartók által megjelölt Közép-Ázsia nyugati része? Az nem más, mint Turkesztán, vagy másként a Turáni Alföld, a perzsa hegyek és a Káspi meg az Arai tó által elhatárolt terület. Közép-Ázsia különben az a terület, melynek része az ősi Szkítia, valamint ide esik a krónikáinkban emlegetett ősi Korezmia is, az Arai tó szomszédságában, ahonnan a krónika szerint Attila fia, Csaba feleségét hozta.

30

T