Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 3. szám

és amerikai történelmi munkák szerint az ujgurok voltak "a kultúra professzorai" Ázsia közepén, fénykorukban megelőzve Indiát és Kínát, s tanítói voltak az araboknak.

Tehát az ujgurok hazája volt az a világ, ahova Körösi Csorna igyekezett. Legszívesebben Oroszországon ment volna végig, hogy így érje el az ujgurokat, akikhez csak kereszteznie kellett volna a határt. Mivel azonban beutazási engedélyt a cári Oroszországba nem kapott, a Balkánon ment délre, majd a pestis miatt Isztambult kikerülve, hajón Egyiptomot érintve jutott el Bagdadon át Teheránba, ahol négy hónapot töltött az angol követségen, további tanulmányokat végezve.

A TIBETI KITÉRŐ. VILÁGHÍR

Csorna 1821-ben indult útnak Teheránból, 13 nyelv birtokában, hogy egyenesen Kelet- Turkesztánba menjen. Örmény kereskedőnek öltözve azonban csak Buharáig ért el. Itt a Buharán túli területekről jövő háborús hírek miatt ez az egyenes vonalú út megtorpant és Csorna nagy kitérőre kényszerült. Így Csorna életére és célkitűzéseire a következő két földrajzi útirány jellemző:

~-Az egyenes út az ujgurokhoz, amely életének a motivációt adta, mely Teheránból Buharán át irányult a Tarim völgyébe, és

~A déli kitérő, mely Buharából Afghanisztánon és Indián át Nyugat Tibetbe, a mai Kasmírba vezetett.

Innen Kasmírból készült a Karakorum hegységen átkelve az ujgurokat a Tarim völgyében és Turfánban elérni. Az 5000 méteren felüli hágókon vivő fagyos, behavazott úthoz azonban felszerelés kell. Ezt példázza az, hogy 80 évvel később a kitűnően felszerelt Stein Aurélnak itt fagyott le három lábujja. Csornának pedig felszerelésre pénze nem volt. 25 napig hiába próbálkozott vándorkereskedőkhöz, karavánokhoz csatlakozni. Különben is a karavánvezetők őszinte tanácsa szerint keresztény európaira az út halálosan veszélyes, nem beszélve a hegység túlsó oldalán fekvő Taklamakán sivatag nehézségeiről. Tehát Körösi Csorna oly közel állván Kelet Turkesztánhoz, de másodszor is be nem juthatván, csüggedten és halálfáradtan, nincstelenül visszafordul. Útközben találkozik egy angol expedícióval mely felkarolja és brit érdekeknek megfelelően tibeti tanulmányok felé irányítja és erre szerződést is köt vele. Így kerül kapcsolatba, megélhetési szükségből, a tibeti tanulmányokkal. Közben 20 év telik el s Csorna most már a Bengáli Ázsia Társaság alkönyvtárosaként Kalkuttában megszerkeszti a Tibeti- Angol Szótárt és a Tibeti Nyelvtant, számos más, a tibeti buddhizmussal foglalkozó és a tibeti irodalmat elemző könyve és közleménye, valamint szanszkrit tanulmányai mellett.

S bár el van kötelezve a tibetológiának, világhíres lesz, leikéből mégsem hal ki az eredeti vágy, az ujgurok területe, az általa vélt magyar őshaza elérése. A régi tibeti írásokban is állandóan kutat az ujgurokra vonatkozó utalások után. így 1842-ben, most már 20 nyelv birtokában, de 58 évesen újra útnak indul. Azonban Lhassza irányában haladva, a Himalája lábánál fekvő mocsarakon átkelve maláriát kap és a közeli Dardzsílingben meghal. Orvosa, Dr.Campbell feljegyzi, hogy gondolatai a halálos lázálom napjaiban az ázsiai út és az őshaza körül kavarogtak, ahova eljutni legforróbb vágyakozásainak végcélja volt. (Csetri 1973)

Körösi Csorna Sándorról még azt érdekes tudnunk, hogy láma kolostorokban összesen hat évet töltött abból a húszból, amelyet tibetológiai tanulmányokra fordított. De a Dalai láma fővárosába, Lhasszába és az ottani könyvtárakba sohasem juthatott el, mert az idegenek számára tiltott város volt. Csak Nyugat Tibetben, angol befolyású övezetben, három kolostorban, a kasmíri Zanglában, Puhtálban, és a Nyugat Himalájában fekvő Kanam kolostorában tanult és gyűjtötte az anyagot ahhoz a nagy munkájához, melyet aztán Kalkuttában dolgozott fel. Ez a halhatatlanságot hozta meg neki, bár ő életmunkáját befejezetlennek érezte.

A tibeti nyelv megfejtésével Csorna emberfeletti munkát végzett, munkájánál jobbat senki azóta nem csinált. Tibeti szótárát és nyelvtanát hasonmás nyomásban újra kiadták Indiában, Kínában és Magyarországon is.

28