Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 3. szám
Nagy Károly Endre: (Columbus,OH) ALMODSZ-E MÉG JöVÖT CSAK A TORNYOK Eddig csak jó útitárs voltál, poros subánkon üzen a múlt -eddig a gerinc könnyeden bírta szilaj kedvünkre, ha ború hullt. Koromsötétjével dacosan kapaszkodik rám az éjszaka. Hegyek simulnak talpam alá. Kísért egy régi-régi táj, a völgy, az út, a vár fala. Az út már meredek s korunk sem mai. Almodsz-e még jövöt? Lobog-e még a tllz? Valamikor kard pengett az ódon falak alatt, s őrző szemek nézték e duzzadó homályt - könny, bosszúság s tíz Szolgált szolgálatod ha szent szerelmed még, úgy vedd a botod s útra készen légy! köröm vésője átkoz ma. A jegenyék sem állnak oly feszes vigyázzban, mint álltak valaha. Kereszt jelzi majd ez úttalan utat, dacos öreg tölgyek állanak sorfalat. Égre vetett fejjel csak a tornyok merednek a messzeségbe, omló szemükkel csak ők őrzik az elboronált határt. EJL-nek S a tornyok csalhatatlanok ők még ma is látják a lassan-lassan elfelejtett régi ösvényt, vízmosást, útmenti kopott pléh keresztet. Cseh Tibornak 23
