Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

közösségen kívül, egy kínai kuli életcéljánál is jelentéktelenebb erkölcsi tartalommal. És itt azután összenéznek ezek a rabok. És megismerik egymást. 'Nini. Ez is ember...' Itt meglátják a másikban a lelket, és ezzel már önmagukban is észrevették. Itt most gonosz, kegyetlen, cinikus bűnösök megosztják egy beteggel a vlzadagot. Itt rájönnek, hogy minden rab egyforma a csíkos zubbonyban. Sőt. Anélkül isi Némelyik itt úgy érzi, hogy jobb is lehetett volna azelőtt."

Az elmúlt évtizedek gyorsaságukban is kíméletlen eseményei, a kemény munka, a szenvedések, a nagyméretű társadalmi átalakulás - valóságos mélyszántással ért föl. S ebbe a fölszántott talajba hull az az evangéliumi mag, amelyből kinő az új generáció. Ez az új nemzedék kiemelt figyelmet érdemel. Ez a számát tekintve kisebbségi, és intézményes képességeiben is szerény új nemzedék érzékeny minden szenvdés és szükség iránt. Eleven benne a vágy, hogy valamennyiünk életét remekművé varázsoljuk. Minden elhatároláson képesek felülemelkedni, anélkül, hogy elveszítenék identitásukat. Olyan célnak, amiért küzdeni érdemes, az emberek boldogságát tartják. Ma gyakran hangzik el magyarországi templomokban a megrázó mondat: földünkön 3 ember közül 2 nem lakhat jól soha, s mi magyarok is a jóllakható "egyesek" között vagyunk - alul, de mégis ott. A "kettesek" pedig, méginkább a "hármasok" - ha egyáltalán életben maradnak - nem élhetnek tetszésük szerint, nem élhetik a maguk életét. Hivő fiataljaink azt tartják, nem igaz, hogy semmit sem tehetünk a szenvedés ellen. Megkísérelhetjük legyőzni, s első lépésként osztozunk a más bajában. Megajándékozzuk őket együttérzésünkkel és bizalmunkkal. Tekintetünk a tekintetükbe kapcsolódik. "Csak rajtunk áll, hogy a napfény a földön ki ne húnyjon. Nem a saját életünket kell remekművé tennünk, hanem a másokét." (Claude Roy: Napfény a földön)

A mai magyar egyház - elsősorban, de nem kizárólag a katolikusokat tartva szem előtt - változó, átalakuló egyház. Hasonlattal élve afféle kettős hegyvonulat, amelynek alakzatai egymástól ugyan jól megkülönböztethetők, mégis összefüggenek. A hagyományos vallásosság egyre inkább visszaszorul, bár vidékenként még jól tartja magát. Struktúrájában is hagyományos. Másrészt növekszik azok száma, akiknek hite személyes döntésen alapul. Az ilyenek előszeretettel tömörülnek személyes kapcsolatokon alapuló vallási közösségekbe (bázisközösségek). Öntudatos vallásosság, erkölcsi tudatosság és közösségi tudat jellemzi őket. Igyekeznek integrálódni a társadalomba, sajátosan keresztény kultúrát testesítenek meg.

Általánosságban is elmondható, hogy az ifjúság körében egyfajta spirituális ébredés tapasztalható. Előszeretettel kutatják a személyes és közösségi lét végső kérdéseit, amelyeknek megválaszolásában a vallás mint olyan is érdekelt. "Értelemnyújtó rendszer nélkül fölbomlással fenyeget a világ. A legalapvetőbb értelemnyújtó rendszer a vallás. Jobban mondva végtelenül több valamennyi értelemnyújtó rendszernél. A vallás az emberi létezés olyan módozata, amely az értelmesség legvégső, túl szárnyal hatatl an és személyes alapjára támaszkodik.... Ez a föltétien meghajlás, teológiai nyelven imádás a legmélye annak a titoknak, amit embernek nevezünk. Csak akkor kerül összhangba az eber önmagával, ... ha elismeri, megvallja, tiszteli, imádja Istent. Ez az imádás az ember legbensőbb szükséglete." (Nyíri Tamás: "A világiak és a magyar egyház jövője", a Teológia 1982/2. számában)

E tanulmánynak nem az volt a célja, hogy átfogó és részletes képet adjon a mai magyar egyház tevékenységéről. Hiszen a katolikus egyház belső élete a Teológia és a Vigília c. lapokból nyomon követhető, és a többi egyháznak is megvan a saját ekkleziológiai irodalma. Elsősorban azonban arra van szükség,

10