Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
hogy indulatoktól mentesen tudjunk ítélni és beszélni, a témának kijáró tisztelettel és becsületes nyíltsággal. Ehhez kívántam a magam módján segíteni. Befejezésül az 1983. szeptemberi Nagymarosi Levélből idézek. Félévenként hívja ilyen levél az ország vallásos fiataljait - és ők jönnek is ezrével - a nagymarosi ifjúsági lelki napra. Ez év október 8-ára kitűzött téma az ismert jézusi mondás volt: "Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele." (Mt 5,6) A levél többek között ezekkel a gondolatokkal készítette fel az ifjúságot a részvételre: Az igazság nem olyan mondat, ami felett vitatkozunk, amivel érvelünk, amit kimondunk valaki ellenében, hanem Istenből való részesedés. Az az isteni vendégség, amire mindenki hivatalos, és amiből kirekesztenünk senkit nem szabad, mert akkor mi is kirekesztődünk. Istennek számunkra fel fakasztott forrása az igazság. Ha forrásból merítesz, az utánad jövő vándornak nem kevesebb marad, mert minél többet merítesz, a forrás annál bővebben árad. Előtted is jártak erre sokan, utánad is jönnek, mindenki merít. Teli poharad nem cáfolata a többi vándor teli poharának. Igyál, s járd továb útadat! Az igazság olyan gyümölcs, aminek a fáját mindenkiben elültette a jó Gazda. Ebben áll az igazság felülmúlhatatlan ereje, vitán felüli érvényessége. Vigyázzatok, hogy mit neveztek tévedésnek vagy hazugságnak! Mindegyik mondja a magáét. Pedig sem az egyik igazsága, sem a másiké nem maga az igazság, mert az igazság nem tűr személyragot. Nem kaparinthatjuk meg magunknak. Az igazság vesz birtokéba minket, ha majd mindennél fontosabbnak tartva éhezzük és szomjazzuk... Minden másnál jobban kell kívánni. Erősebben vágyódni Isten után, mint bármi más után. Kínzó éhséggé és égető szomjúsággá kell válnia ennek a vágynak.... Mert Isten meg akar elégíteni téged. Ne gondold, hogy az igazság bajnokává kellene lenned! Az igazság nem úgy alakítja az életet, mint a kard éle. Hanem mint lassú víz a partot. Vagy amint fa növekszik a magból. Lassan nő a diófa, későn fordul termőre - talán csak a második generációnak -, de szívós és kemény. Az ifjúsággal foglalkozó lelkipásztorok ma Magyarországon diófát akarnak ültetni. Kár lenne ezt a munkát oktalan türelmetlenséggel, ingerült sietséggel, vagy a vélt lassúság iránti bizalmatlansággal elrontani. Mélységes betlehemi csöndben született meg az Ige, és bár nem vitatkozott és nem kiabált, szavát nem hallották a tereken (v.ö. Mt 12,19 idézi íz 42,1-t)} mégis belecsendült a világ füle. Csendben, a kisebbségi lét rejtett mezein nő az evangélium új vetése. Bízzunk benne, hogy gyümölcsét mindannyian ízlelni fogjuk.— 11
