Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
M. IOS. FÖDffiTA ITT-OTT-nak: Szomorúan olvastam a Szent-Iványi Sándor elhalálozásáról szóló hírt a NEMZETŐR-ben. Jóbaráti kapcsolatban álltunk. Csatakván találkoztunk először. Még élénken emlékszem arra a humoros pillanatra, mikor útban a tóparti tábortíízhöz, Sass Magdi és én belekaroltunk az idős Sándorba, hogy lesegítsük a tóhoz vezető csúszós lejtőn, de közben megcsúsztam és le is gurultam volna a partra, ha az "idős" Sándor erős karja el nem kap s le nem segít a meredeken... Kép zslhetitek hogy leérve mindhárman milyen jót nevettünk! — Ugyanazon a találkozón elismerését fejezte ki, hogy néhány órán belül megszerveztem, ha nem tévedek, az ITT-OTT nyári találkozók első közös költő-estjét, amin jelenlévő költők és verselőadók olvastak fel. Azután Hamza András, nagyszerű angol kiejtéssel, felolvasott részleteket Kosztolányi KÁRTYA verseiből, fordításomban; majd Várdy Ági olvasta föl Csokonai "Csikóbőrös Kulacs"át, minek fordításán együttműködtem Watson Kirconnell-el. Nagy Endre Karcsi is fölolvasott és még néhány más. Azon a Találkozón egy érdekes vitabeszélgetést a magyar népdalokról magnószallagra vettem. Úgyszintén annak a szerzői estnek egy része meg van magnószalagon nálam. Szent-Iványi Sándor, ki nagyra-becsülte költői munkásságom, egy másfél évvel ezelőtti levelében kérdezte, hogy miért nem küldök már verseket az ITT-OTT-ba? Válaszomban értesítettem, hogy az utóbbi egy-két évben, valószínűleg a sok prózaanyag miatt, igen kevés verset közölnek, s még kevesebb emigráciős verset; azonban vagy öt-hat versem már vagy öt éve van az ITT-OTT szerkesztőségében. Azokból egyet sem hoztak. Lehet, más emigráns író sem szerencsésebb beküldött verseivel kapcsolatban. Erre Sándor azt válaszolta, hogy nem tudja elképzelni miért nem hozták verseim, mindenesetre, írta: ez nagy veszteség az ITT-OTT-nak, s idővel a MBK majd rájön erre. Utolsó levelében Sándor, felesége és saját egészségi állapotának rosszabbodásáról írt, s hogy imádkozik az Úrhoz, hogy egyidőben vegye magához mindkettőjüket. Akkor, még előbbi kérésemre, közölt érdekes részletet Dsida Jenőről, kit személyesen ismert és egy költői rokon-vonásra mutatott rá Dsida és én közöttem. Megírtam Neki hogy folytatom, szerény körülményeimhez mérten az MBK támogatását. Kik ismerték, szerették és tisztelték Sándort, most erősen hiányolják a jóbarátot és kultúrembert. Távozása az egész magyarságnak is nagy veszteség. 6 egy kiemelkedő egyéniség volt azon sok nagyszerű ember közt kiket Erdély adott a magyarságnak és a nagyvilágnak. Baráti üdvözlettel, Tábory Maxim Kedves Maxim: Amint láthatod, ebben a számban mi is (Cseh Tibor megemlékezése) búcsúzunk Szent-Iványi Sándortól. De ettől függetlenül, leveledben is ismét feleleveníted azokat a kedves napokat amikor köztünk volt Csatakván. A versek közlését illetően, igazatok van, többször kiszorulnak a versek mert előnybe részesül a próza. Ennek viszont az a fő magyarázata, hogy nem jelenünk meg elég számmal évente, és így mindig helyszűkétől szenvedünk. Remélem ezen tényleg tudunk változtatni a közeljövőben. Baráti üdvözlettel, L.A. Sass Mártonnak (Chicago, IL): Kévés Marci, Nemrég levelet kaptam egy magyar városból, s a levélben ai'ra kértek, hogy vállaljak tagságot a Városszépítő Bizottságban. Természetesen, elhárítottam. Oka: magánember vagyok, s az kívánok maradni. Nemcsak tisztséget, de tagságot sem vállalok semmiféle közösségben, s legjobb tudomásom szerint soha nem tartoztam sehová, s nem tartozom ma sem. Természetesen, minden ember 39
