Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 2. szám

ahová betette szeretett családját minden erejével törte a szűz gyepet küzdött és küzködött mindenki eleget azon a tájakon ahol magyar lakott megelégedés és boldogság honozott egyik farmer dalolt, a másik énekelt a pacsirta sokszor velek versenyre kelt a jó Isten őket megáldotta gyerekkel vagyonnal meggazdagitóttá legyetek boldogak drága magyar népem Így szól a jó Isten fenn a magas égben.

Egy villanyszerelő azt tartja, hogy "olyan flegmák ezek az angolok" és elmondja, hogy 20 év után találkozott egy volt tanulótársával; az hagyta, hogy ő beszéljen, ő maga még azt se említette, hogy megnősült-e, van-e családja. "Hát ilyenek ezek az angolok" -- fejezi be, amiből mégegy tulajdonság válik ki: a magyarok közlékenyek, bizalmasok, beszédesek. A Delhi-iak legközelebb érzik magukat az Írekhez, akik -- Így tartják a Delhi-i magyarok — "ugyanolyan hlrtelenharagúak, mint mi", de a németeket meg a belgákat egyenrangúaknak tartják magukkal, nem úgy mint a franciákat meg a taljánokat.

Az egyetlen negatív vonás, amelyet a magyarok önmagukra karakterisztikusnak ismernek el a széthúzás, az egyenetlenkedés:

Fáj a szivem, siratja a magyart aki életébe össze sose tart. ó minek tud ilyen lenni a magyar, kétezer éves bűne, átka mar —

Irta egy parasztköltő.

Egy 1956-ban bevándorolt volt csepeli munkásházaspár valóságos vádbeszédben jellemezte az amerikai magyaroknak megváltozó magatartását: "Szívtelenek,

irigyek mint az amerikaiak. A fiatalok kiteszik a szüleiket az öregek otthonába... nem tisztelik őket mint otthon. Meg kell venniük a saját sírkövüket, mert a gyerekeik nem törődnének vele, még egy csokor virágot sem visznek a sírjukra. Csak a pénz érdekli őket." Az aggodalom, hogy a magyarság eltűnik az idegen világ rengetegében, főleg a bevándorló generáció tagjainak a vallomásából derül ki. Az Istenseg1tsből (Bukovina) elszármazott székely Lukács Barabás ezt Írja egy rokonának Magyarországra a kanadai Reginából: "Immár a magyar szó elnémul, csak angol lesz a beszéd és utódaink azt se fogják tudni hogy voltunk." "Ha a nyelv elpusztul, kihal a magyarság" -- mondja egy nyugalmazott detroiti autómunkás. De hasonlóan érez a megkérdezettek többsége.

Egy csendes csatatér az életünk

melyben fegyver nélkül hull nemzetünk.

ó kedves magyar nők, gondoljatok a régi hős nőkre

neked nem kell kard a kezedbe

ha magyarul tanltod gyermeked

akkor neked is hős asszony a neved -olvassuk egy kézírásos verseskönyvben.

Árpádhon telepeseinek különös a magyarságtudata. Az 1896-ban alakult farmertelep másodlagos település, amelynek lakói különböző ipari központokból

34