Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
segítette a tradíciók átértékelését: a régi és az új világnézet aránylag békés nivellálódását. A bevándorlók gyakran falusi templomuk mását építették az ipari telephely közepére és lakóházukat paraszti álmaik beteljesülésének tekintették. Az etnikus telep erős, kultúrát formáló közösség volt, amelyben az óhazai paraszti normák lassan átalakultak amerikai magyar normákká. A régi folklór háttérbe szorult, emlékké vált és a csoport új kulturális megnyilvánulásai léptek a középpontba. Amint az etnikus közösség a bevándorló generáció elöregedésével és a két Amerikában született generáció felnövekedésével túléli saját hasznosságát, anakronisztikus, haladásgátló tényezővé válik. Kibékíthetetlen ellentét alakul ki a generációk nyelvi, műveltségbeli, világnézeti és karrier-aspirációi közöt. Ekkor a magyar etnikus telepek lassan kiürülnek és átadják helyüket egy másik, etnikus csoportfázisba lépő közösségnek. A túlélő öregek házuk elzártságában élnek tovább az elidegenült környezetben. A parasztemigráció konzervativizmusára jellemző egy Gary-i asszony vallomása: "Én hatvan éve vagyok vendég Amerikában." Az új generáció számára a magyarság fogalma teljesen megváltozik. Aki nem amerikanizálódott végképpen, az tudatosan őrizte meg magyarságát. (Ez egyéni választás dolga még családokon belül is.) Az etnikus sajátságok bizonyos válogatott komplexusa jellemzi azokat a magyarokat, akik elhatározták, hogy megtartják magyarságukat. A mindennapi élet alig hagy teret ennek a törekvésnek, az emberek rutin munkaüteme mélyhűtött ételekre, interetnikus társadalmi életre kényszeríti őket, hiszen kiki egyszerre többféle szociális közösségnek tagja etnikus elkötelezettsége mellett. Maradnak az ünnepek: az identitás igénye, mint állásfoglalás is ünnepnapokon jelentkezik, ezek adnak lehetőséget a távoli múlt örökségének megőrzésére, belső és külső megmutatására. Nemcsak lakásdiszek, archaikus vagy új, kommerciális parasztművészet darabjainak kiállítása szimbolizálják a harmadik generáció igényét az óhazával való kapcsolat felújítására, hanem egyéb elemek is. Sokszor egy látszólag apró elem — egy a családban átörökített mondás, anekdóta, bölcsődal, részvétel egy ünnepségen, karácsonyi sütemény készítése — fontos etnikus érték, állásfoglalás lehet az egyén számára, amelyet soha nem hagyna el. A Floridába nyugalomba vonult Csikós Balázs pl. nem mulasztaná el, hogy másfél napot autózzon, hogy a július 4-i pikniken magyar nótákat énekelhessen régi Crown Point-i cimboráival. Az identitáskeresés az óhazát jelképező népi vagy azzal ekvivalens szimbólumokban jelentkezik a fokozatosan elidegenedő ipari társadalomban. Új elem az óhazával való kapcsolat felújításának igénye: érzelmes egyéni vagy társasutazásokon felkeresni az ősök faluját, sírját, megismerni a helyet, amelyről ellentmondó képet festett saját emigráns családjuk. A paraszti nyomorúság, a szolgaság epizódjai az idő múlásával többnyire feledésbe mentek 5 az óhaza képe néha mint földi paradicsom, valósz1nűtlénül idillikus színekben jelenik meg a késői utódok előtt. Az Amerikában nevelkedett hazalátogató magyar számára alig marad valami, ami a múltat a jelennel összekötné. Sok tréfás és kalandos történet szól arról, hogy mennyire csalódott az Amerikából jött vendég, amikor a nagyapja által lefestett szalmatetös, vályogos házú falu helyén, ahol "a víz édesebb, a levegő tisztább," modern kisvárost, a kies mezőn csobogó kis patak helyett gyári csatornát talál. Ha adatközlőimet, a bevándorlókat és azok gyerekeit, unokáit kérdeztem, mit tekintenek magyar tulajdonságoknak, amely csak a magyarokra jellemző, válaszaikból nagyjából ez derül ki: Milyen a magyar? A magyar etnikus telepek lakossága általában különbséget 32
