Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
MAGYARORSZAG Nt.Turcsik György (Budapest): A MAI MAGYAR EQYHAZ HELYZETE ÉS MŰKÖDÉSE [Elhangzott Partlandban, 1983.okt.19-énl Mottó: Aki dudás akar lenni pokolra kell annak nenni ott kell annak Megtanulni hogyan kell a dudát fújni! A Magyar Kurír nevű félhivatalos egyházi lap 1983. április 16-án, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy milyen alapokon lehetséges a párbeszéd a nem-hivőkkel és a közös cselekvés az etika területén - a következőket irta: "A társadalom emberi értékeinek elismerése, ösztönzése és elmélyítése alapján, a hazaszeretet és egy igazságosabb társadalmi rend hazánkban való -felépítése alapján, valamint a világbéke megőrzésére irányuló őszinte törekvések alapján.“ Egy nemrég megjelent interjúban mondta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke: “Az egyházak e téren is fontos szerepet tölthetnek be a vallásos emberek körében. Úgy, hogy divatos és hangzatos szólamok helyett a maguk sajátos eszközeivel segítenek a nép és a társadalom belső egységét erősítő, szilárd etikai alapokon álló, az ország és az emberiség valóságos problémáival azonosuló, több gyermekes családok számának növekedéséhez". (Népszabadság, 1982. febr.2o.) Bár az ajánlás "a vallásos beállítottságú emberekre" vonatkozik, ezek azonban a lakosság kb. 5o '/.-át teszik ki. Vegyük észre, milyen kiváló minősítés rejtőzik az idézett sorokban, nevezetesen annak elismerése, hogy az egyház képes a nép belső egységét erősíteni, tagjai szilárd etikai alapon állanak, az emberiség valóságos problémáival azonosulnak - vagyis olyan emberek, akikre szükség van! A Magyar Kurir 1983. szept. 2o-i száma jelentette, hogy a Kritika c. művelődéspolitikai és kritikai folyóirat szeptemberi száma vezető helyen, terjedelmes interjút közöl dr. Cserháti József pécsi püspökkel. Az interjú címe: "A dialógus értelme és gyakorlata." Ebben Cserháti megállapította: újabban úgy látszik, a magyar kormány nagy elvárással van a katolikus egyház, de minden egyház felé. Pozsgay Imre főtitkár januári beszédére utalt itt, aki a Hazafias Népfront ülésén a család megmentésében, az ifjúság erkölcsi nevelésében, az öregek és betegek gondozásában látta a közreműködés fő területeit. Amikor e tudósításokat olvastam, arra gondoltam, hogy eszerint talán mégsem volt "pusztába kiáltó szó" Fekete Gyulának - tudtommal több helyen is elhangzott ill. leírt, de a Teológia 1982/2. számában biztosan közölt - javaslata: állítsanak föl családvédelmi tanácsot, s ebben tömörítsenek minden olyan erőt, amely képes közreműködni népesedési gondjaink megoldásában, így az egyházak is vegyenek részt e munkában, mert hiszen a lelki ráhatás eszközeivel kiváltképp ők rendelkeznek. Legyen szabad feltételeznem, hogy a hivatalviselők felelősségük tudatában akarnak eleget tenni annak az igénynek, amely társadalmunk minden rétegében érezhető az utóbbi években, ti. hogy kapjanak nagyobb társadalmi szerepet azok 8
