Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
Csak a gyönge jellemű és a gyáva fél attól, hogy elveit, hitét, meggyőződését, emberi magatartását megváltoztathatják. És kinek kell jobban félnie? Vajon nem a látogatónak, akinek kockázatos minden mondata, hangsúlya, sőt tekintete is? Előadása, magatartása és a gyakran tapintatlan kérdésekre adott felelete is kényes. A Protestáns Magyar Szabad Egyetem Hegedűs Andrásnak rendezett és később lemondott előadására nem ment volna el, de ha egy író, vagy művész előadásán nem lehet jelen és másokat is lebeszél róla. akkor nem lehet tudni, hogy mi nagyobb, a gyávasága, a tapintatlansága, vagy a butasága: 1. a látogatót egy valóban intelligens embernek miért kell félnie, saját államában és kultúrházában? 2. Miért kell megsértenie egy írót, vagy művészt, akitől valószínűleg egy átlagon felüli teljesítményben, sőt élményben lehet része? Miért zárkózzék el egy olyan magyarral való találkozástól, akit a történelem — majdnem biztosan akaratán kúvűl — az övénél rosszabb helyzetbe kényszerített? Vigyázzunk, a bomlasztó riporter, bajnoki mezében, meggondolatlan szabályokat állíthat fel és valóban megakadályozza azt. hogy 16 milliós nemzetünk kezet foghasson egymással és erőt meríthessen — minden kisértéssel szemben — a feltartóztathatatlanul közeledő jövőre. ELMÉLKEDÉS Cseh Tibor Midland Park, NJ „KEZÉT CSÓKOLOM, NAGYSÁGOS ASSZONY! “ (Időszerű gondolatok korszerűtlen köszönési formáinkról) Szétszórtsági magyar életünk egyik megoldatlan problémája elavult, félszeg illemrendszerünk s különösen annak állandó megnyilatkozásai köszöntési és megszólítási, társalkodási formuláinkban, társadalmi érintkezésünkben. Úgy érzem, hogy ezt a kérdést közelebbről megvizsgálni nem érdektelen, mert látszólagos lényegtelensége mögött ott lappanganak többé-kevésbé leplezett előítéleteink, társadalmi elfogultságaink. Az otthonból kiszakadt diaszpóra vagy teljesen beolvad új környezetébe, vagy makacs hűséggel ragaszkodik a régi illemformákhoz s ebben a magyarsághoz való hűségnek megható formáját látja. Arra nem is gondol, hogy ezek a társadalmi formulák már otthon is, 50 évvel ezelőtt elavultak voltak (legalább 100 évvel ballagtak Európa mögött) s bennük nem a magyarság ősi öröksége nyilatkozott meg, csupán elodázott, megoldatlan társadalmi problémáink. Hiszen, 1930-ban Európa melyik országában 19
