Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
A bomlasztás bajnokai. Flórián Tibor New Milford— ErdöszáUás Milyen messze vagyunk attól az egyetlen helyes magatartástól, hogy végre 16 milliósnemzetben gondolkozzunk. Ez. tilos Magyarországon, mert az. utódállamok érdekeit sérti. Tilos az igazságtalan békeszerződéssel elrabolt területeinken és döbbenjünk meg: tilos a szabad országokban, mert azonnal ránkcsapnak, különböző érvekre hivatkozva, a bomlasztás bajnokai: 1. Időszerűtlenek és retrográdok vagyunk, mert olyan tényeket akarunk mrgváltoztatni. melyeket már számos nemzetközi szerződéssel megerősítettek. 2. Olyasmit akarunk végrehajtani, amely ellenkezik a „világrendező” nagyhatalmak szándékaival. 3. Veszedelembe akarjuk sodorni az utód-államokban élő magyarságot, melynek nyugodt életét csak az biztosíthatja, ha hallgatunk róluk (és némán nézzük végig, hogy a kiirtásukra, vagy a teljes beolvasztásukra törekszenek és ezt olyan gyorsan igyekeznek végrehajtani, hogy a segítés nem tűr késedelmet!). Az egyre érkező leveleken át mind a négy égtáj sok magyarjával állok kapcsolatban és megszoktam, hogy legtöbben még a legféltettebb gondolataikat is megírják, nemcsak azért mert szükségük van valakire, hogy elmondhassák, hanem azért is, hogy tanácsot kérjenek. (A sokáig elhallgatott gondolatok hordozzák magukban az öngyilkosság csíráit.) Ezek a levelek panaszolják el. hogy mivel különféle egyesületek vezetőségi tagjai kénytelenek titokban tartani, hogy otthon élő apjuknál az orvosi vizsgálat rákot, vagy egyéb halálos kórt fedezett fel. tehát ha még látni akarják haza kellene utazni. A másiknak édesanyja áll súlyos műtét előtt és nagyon megerősítené, ha meglátogatná. Nincs kivel beszélnie róla és habár eddig nem volt otthon, most titokban kellene haza utaznia, mert megtudhatja a riporter, aki megbízhatatlannak bélyegzett mindenkit, aki a magyar állam alkalmazottjától vízumot kér. Ha nem kap vízumot, akkor diadallal ezt írná: ..ugye megmondtam, hogy kár kérni ezektől.” Ha pedig vízumot adnának, akkor a gvanu árnyával borítja: „vajon hogyan kaphatott, milyen szolgálatot tett, vagy ígért érte?” Ha nem utazik haza és történik valami hozzátartozójával, jóvátehetetlen lelkiismeretfurdalása lesz. Ha elmegy, akkor sohasem tudhatja, hogy mikor támadják meg érte. vagy legalább is figyelik beszélgetéseit, hogy milyen „fertőzést” hozott magával. Egyetlen ártatlan és az igazságnak megfelelő mondat elég lehet ahhoz, hogy a bizalmatlanság légkörét hordozza ezentúl magával. És ki ne tudná, hogy a bizalmatlanság a bomlasztás mérgével fertőzi társadalmunkat. De vannak kisebb dolgok is. Valaki nem volt az elmúlt évtizedek alatt sohasem otthon (még érettségi találkozón sem), de egy napon, sok más magyarral együtt meghallgat egy kitűnő otthoni szavalót. aki a gyanúsok közé tartozik, mert Magyarország, vagy Románia vízumával jött ki. Ugyan, hogyan jöhetett volna ki másképpen? És ha a rendszer még évtizedekig nem változna meg. akkor nem jönne ki sohasem és nem találkozhatnánk akkor magyar a magyarral sohasem? 18 T
