Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
FÓRUM „Sorstársak szövetségét Keresve hozzuk közelebb a vágyott célt: a lakható Kelet-Európát.” Azért adom közre — írója engedőjével — e nekem írott levelet, mert úgy gondolom, az ITT-OTT szerkesztőségével együtt, hogy a levélben felvetett gondolatok mindannyiunkat érintenek. Jé> tapasztalataink is vannak és vannak rosszak is az együttműködés külföldi keresésében, amikor méts csoportokat közelítettünk meg szövetséget ajánlva és keresve közös gondjainkban. Tudományos konferenciákon gyakran együttműködünk, de többnyire mint egyének. A lengyel katonai kormány hatalomátvételekor széleskörű magyar aláírás-, levél-, távirat-, újságcikk-, sth. akcióval fejeztük ki szolidaritásunkat a,. Szolidaritással", Erdélyi és felvidéki üldözött magyarok érdekében kérésünkre több ízben számíthattunk nem-magyar csoportok tán) ogat ás ára is. Mégis: együttműködésünk néni rendszeres, nem folyamatos, nem intenzív, nem intézményesített. M I T. R T ,, Barnabás" írásán elgondolkozva, azt továbbgondolva javaslom: vitassuk meg nyilvánosan az ITT-OTT oldalain a sorstársainkkal való együttműködés esélyeit, szükségességéi, lehetőségeit, módszereit, sikeres példáit, elkerülhető kudarcait! Az UT-OTT szerkesztői várják az olvasók leveleit, írásait, gyakorlati tapasztalatait, a témával kapcsolatos gondolatait.' Xagy Károly Somerset. XJ IW4 június 20. Kedves Karcsi! Tegnapelőtt végigné/tem a Fifth Avenuc-n a Szovjetunióban élő zsidókért rendezett tüntetést. Nem tudom, hányán lehettek a felvonulók, de több mint egy óráig tartott, amig a menet elhaladt előttünk. Volt időm közben gondolkozni naplóírás helyett, elkezdett párbeszédünket is folytatva hadd írjam le. mi minden jutott eszembe ott a Centrál Park sarkán. Az egyik gondolat: sajnálom, hogy a demokráciában résztvevő zsidók a tüntetés jelszavaiból ítélve talán túlságosan is az emigrálás lehetőségének kivívását tartják a legfőbb célnak. ,,Hu a zsidók a Szovjetunióban nem élhetnek szabadon és az etnikai identitásuknak megjelelő módon, akkor engedjék őket eljönni onnan ” nagyjából ezt a gondolatmenetet éreztem kicsendülni az akcióból. Természetesen alapvető emberi jognak tartom, hogy emberek, ha bármily okból nem érzik jól magukat egy országban, akkor elköltözhessenek onnan mégis jobban örültem volna egy némileg más alaphangnak, egy ilyesféle fogalmazásnak: ..hihessenek a szovjetoroszoi'szögi zsidók emberhez méltó szabadságban és zsidók módjára, és ha el akarnak jönni onnan, biztositassék az ehhez való joguk és lehetőségük is.. " Ez számomra rokonszenvesebb logika lenne, két okból is. Először: mert nem egészen hiszek benne, hogy embertömegek számára eszményi megoldás lenne felkerekedni és elhagyni azt a földet, ahol sok generáció óta élnek, a hazájukat; ez mint alternativ lehetőség legyen nyitva előttük, de ne mint kényszerpálya; a 20. században megtanulhattuk már. hogy túl sok emberi szenvedéssel jár az efféle kényszermegoldás. 13
