Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 3. szám
táncház 1972-ben rendezték meg Budapesten az első „legújabb kori” táncházat. Legújabb korit írok, hiszen a táncház régebben országszerte ismert, általános formája volt a falusi fiatalok szórakozásának. A szó maga Székről származik. Ebben az erdélyi faluban még ma is eredeti népviseletben járják az ősi táncokat. Az első budapesti táncház viszont szűkkörű, szigorúan szakmai jellegű néptáncos-öszszejövetel volt, a HVDSZ Bihari, valamint a VDSZ Bartók együttesek közreműködésével. A hetvenes évék közepétől tulajdonképpen az egész mozgalmat a Sebő-zenekar, illetve a Bartók Táncegyüttes fémjelzi. A Bartók együttes egykori vezetője, Timár Sándor, aki jelenleg az Állami Népi Együttest irányítja, annak idején a szó szoros értelmében a beat-klubokból toborozta össze táncosait A cél érdekében még rock and rollozni is megtanult, tanítványai viszont tőle tanulták meg legősibb és legeredetibb táncainkat — Vagány gyerekek voltak ezek a rockerek, de végül kiváló néptóncosokat faragtunk belőlük — emlékezik vissza. Ma már önálló táncházakat szerveznek. Az egykori rockerek. vitték magukkal barátaikat, barátnőiket, komoly átvándorlós indult meg a rock-klubokból a tánccsoportokba, táncházakba. Ha már az érdekességeknél tartunk, az elmúlt három évben - annak ellenére, hogy időközben a táncház országos mozgalommá szélesedett - aligalig jelent meg táncház-lemez. Ugyanakkor a nyugat-európai országokban, illetve az USA- ban egymás után adják ki a magyar folk-zenekarok nagylemezeit.- Az indok, amivel a hazai illetékesek visszautasítják lemezfelvételi igényeinket, mindig ugyanaz. Erre a zenére állítólag nincsen közönségigény, ez nem kell senkinek — mondja Jánosi András, az egyik legkiválóbb hazai táncház-muzsikus, akinek együttesével egyetlen svédországi turnéjuk kapcsán hosszabb rádiófelvétel készült, mint tízéves működésük alatt a Magyar Rádióban együttvéve... Jelenleg - szerda kivételével — minden estére jut egy táncház Budapesten. Az Almássy téri Szobadidő Központban péntek esténként a Téka zenekar klubja, szombatonként a Molnár utcában a Kalamajka együttes, vasárnap pedig a józsefvárosi klubban Kamarósék fogadják a legtöbb érdeklődőt. Mindhárom klub „telt házzal", azaz 200-250 fős létszámmal működik. Vidéken már korántsem ilyen rózsás a helyzet, csak néhány, különösen aktív tánccsoportot fenntartó városban (Székesfehérváron, Szegeden, Pécsett) van rendszeresen működő táncház. Közülük is a fehérváriak a legtevékenyebbek, a Fejér megyei Népi Együttes közreműködésével nyaranta még szabadtéri néptáncbálokat, utca-táncházakat is rendeznek. Égetően súlyos gond viszont a zenészhiány, biztató ebből a szempontból, hogy néhány vidéki városunkban (Jászberényben, Szegeden és Győrben) országos táncházzenész-képző tanfolyamok indultak. Ez azonban csak átmenetileg enyhíthet a gondokon. A valódi megoldás a népzenészképzés főiskolai szintűvé tétele lenne. JLülßlditk, bdfölduk A külföldiek egyre nagyobb szómban keresik fel a hazai táncház-klubokat. Jönnek az erdélyi és a szlovákiai magyarok, jönnek a Nyugatra szakadt hazánkfiai... Jönnek, és lelkesen járják a táncokat, hogy azután elvigyék magukkal az élményt és a tanultakat, rokonaiknak, ismerőseiknek, barátaiknak. De jönnek a „bennszülött” külföldiek is, németek, franciák, hollandok, ' belgák. Egy Hédi nevű kínai lány pesti útjai során megtanult magyarul, és most már a szatmári csárdást is kiválóan járja. Néhány évvel ezelőtt — hasonló céllal - egy japán fiatalember utazta be az országot, illetve a határainkon túli magyarlakta területeket. 26
