Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 3. szám
szolgáltatták ki az ukrán partizánokat a szovjet bosszdállásnak? Kik töltötték meg a szibériai szigetvilág munkatáborait csontvázként vánszorgó embermilliökkal? Kik árasztották el a világot gengszterfilmekkel, ocsmány és ízléstelen, a mészárszéken lőgó htísdarabokra emlékeztető pornográfiával, a szent és sérthetetlen szólás-és üzleti szabadság nevében? .........Nem kérem, nem lehet mindent a nácikra kenni! Nagyon kollektív a felelősség a mai fiatalság szkepticizmusáért, közönyéért és kiábrándultságáért. A közönyhöz hasonlóan a kiábrándultság sem nyugati jelenség. S keleten sem korlátozódik a lengyel és magyar fiatalok szabadságot áhító kisérletezéseire. Patricia Blake amerikai tíjságírónő írta le egy élményét az egyik moszkvai egyetemen. Egy teadélutánon a diákok szatirikus jelenetet mutattak be, melynek témája a világűrkutatás volt. Az utolsó jelenetben a diákok feltartott ököllel elvonulnak a rakéta előtt a Marson. A prémsapkás pártmegbizott diák beszédet mond: — Elvtársak, ez a rakéta csak a marxista-leninista eszmékből születhetett. .. — A hallgatóság tomboló röhögésbe tört ki. A közönyt és kiábrándultságot súlyos tekintélykrízis kíséri. Mióta a feudális vezetőréteg lebukott a történelem sülyesztőjébe, nem támadt tíj vezetőréteg sem keleten, sem nyugaton. A kommunizmus levágta a fejeket, proletarizálta a társadalmat és kitermelte az "apparatchik" üj kasztját, a pártfunkcionáriusok és állami tisztviselők nyáját. De tömegeket, fiatalokat inspiráló vezetői nincsenek, már régen elvérzett mint ideológia s ma már csak a szuronyok s a hatalmas gyarmatbirodalom geopolitikai inerciája tartja fenn. A kapitalizmus kitermelt proletárokat, milliomosokat és nyárspolgárokat, de nem sikerült egy olyan vezetőréteget teremtenie, mely tudatosan magában hordozza korának problémáit és igényekkel lép fel a történelem színpadára. A nyugati világ intellektüeljei elszigetelt kultursznobok egyetemek elefántcsont-tornyaiban, vagy nyelvöltögető írók. Közös vonásuk, hogy majdnem mind pro-kommunisták. Mindenesetre még egy sem disszidált közülük a Szovjettínióba. Magatartásuk inkább tudatalatti fintor a kapitalizmus azon igazságtalansága felé, hogy egy szesznagykereskedő húszszor annyit keres, mint egy egyetemi tanár. Nem véletlen jelenség, hogy szovjet vezetők amerikai látogatásakor a dokkmunkások és a szakszervezetek viharos tüntetéssel fogadják a "munkásállam" küldötteit. Ugyanakkor a milliomosok és a bankárok fényes banketteket rendeznek a tiszteletükre. A kommunista vezetőknek és a kapitalista bankároknak van egy gondosan leplezett közös titkuk: pályájukat befutották, nincs már mondanivalójuk az emberiség számára. A fiatalság polgárosodási vágya a kommunista államokban is szembetűnő. A magyarországi példák és a maszek tevékenység eredményei közismertek. Jellemző egy fiatal jugoszláv kommunista önvallomása, Milován Dzsilász tolmácsolásában:- Tekintetem kétfelé esik. Fölfelé nézek és látom azokat, akiknek jobb autójuk van, mint nekem és nem látom, hogy hasznosabb tagjai lennének a pártnak, mint én. Lefelé pillantok azokra, akiknek semmiféle kocsijuk sincs és boldog vagyok, hogy nekem van. -19
