Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
SZÉTSZÓRTSÁGBAN PÜSPÖKÖT KAPTAK A KÜLFÖLDI MAGYAROK CUKI Pressedienst] II.János Pál pápa 1983 május 20-án a külföldi magyarok részére különleges joggal felruházott apostoli vizitátort nevezett ki Dr.Irányi László piarista atya személyében. A Castel Mediano-i címzetes püspökké kinevezett új főpásztort 1983 július 27-én szentelte püspökké Pio Laghi érsek a washingtoni székesegyházban. A magyar püspöki kartól független új magyar főpásztor közvetlen a vatikáni államtitkárság irányítása alatt végzi munkáját. Feladata a több kontinensen szétszórt magyar katolikusok lelki gondozásának biztosítása és előmozdítása. IRÁNYI PÜSPÖK ÉLETRAJZA Irányi 1923-ban született Szegeden. Érettségije után belép a piarista rendbe. Tanulmányait Rómában fejezi be, ott is szentelik pappá. 1952-ben filozófiai doktorátust szerez, majd abban az évben az Egyesült Államokba helyezik. 1982-ig rendi tisztségeket tölt be, azóta tartományi asszisztens és házfőnök Washingtonban. Filozófiát és teológiát ad elő különböző egyetemeken, angol és magyar nyelvű cikkeket Ír. Megszervezi a magyar katolikus 1 el ki pásztori szolgálatot Washington környékén. Alelnöke az American Hungarian Cultural Center-nek, alelnöke, majd országos elnöke az Amerikai Magyar Szövetségnek. Ökumenikus munkássága elismeréseként 1975-ben megkapja az Amerikai Magyar Református Egyesület aranyérmét. VATIKÁNI INTÉZKEDÉSEK AZ IDEGENNYELVÖ HÍVEK LELKIPÁSZTORI GONDOZÁSÁRA A II. világháború végéig az idegennyelvűek lelki gondozására nem volt általános rendelkezés. A kivándorlók gondozásának terhe a befogadó ország területi föpásztoraira hárult, az anyaországoktól a segítség az ottani püspökök elgondolásaitól és az önkéntesen jelentkező papok vállalkozó kedvétől függött. A háború utáni menekültáradat gondozásának problémái szükségessé tették a központi intézkedést. A nyugat-európai menekülttáborokban ún. "vatikáni missziókat” hoztak létre. Az átmenetinek szánt központi segítség azonban a táborok feloszlatása után is szükségesnek mutatkozott. XlI.Pius pápa 1952-ben Exsul família kezdetű apostoli konstituciója átfogó, intézményes rendelkezéseket hozott. Hangsúlyozta a külföldön élők jogát az anyanyelvű lelki ellátásra. Elrendelte, hogy a befogadó egyházmegyék "misszionáriusnak “ nevezett lelkipásztorokat bízzanak meg a területükön élő menekültek gondozásával, ezek gondjait megbízott referens képviselje az illető ország püspöki karában, a konzisztoriális (ma püspöki) kongregáció keretében pedig létrehozta a menekült pasztorációt összefogó ún. Legfelsőbb Tanácsot (Summum Consilium). Idővel a menekültek helyét elsősorban vendégmunkások, turisták és más "vándorló" csoportok foglalták el. A II.Vatikáni zsinat a változott igényeknek megfelelően javasolta az idegennyelvű pasztoráció újjászervezését, többek között azt is, hogy az elvándorló országok püspökei legyenek a befogadó országok segítségére külföldön tartózkodó hívek gondozásában. 1969-ben jelent meg a Pastoralis migratorum cura kezdetű, illetve 1970-ben annak kiegészítéseként az Apostolicae cári tat is kezdetű pápai rendelkezés. 12
