Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Hamza András szenvedélyesen nyomozta az otthoni magyar élet jelenségeit, hogy megtalálja bennük az ötvenhatos vereségből a túlélés új útjait kereső nemzet lelkét: „Én hiszem és vallom, hogy ebben az elmúlt 19 esztendőben semmi sem történt a mi származásunk népének életében, ami nem azért történt volna mert volt 56. („A vereség áldása", prédikáció 1975 Október 19-énJ Milyen tanulságokat vés a szívünkbe, „gyürkőzz Jánosok, rohanj Jánosok” szívébe a halott prédikátor szellemi öröksége? „Meghajtom a zászlót a forradalom előtt, nagy, szent és tiszta ügy volt, kamatjait évszázadokra beoszthatjuk, ha lesz eszünk. De ugyanúgy meghajtom a zászlót a szürke hétköznapok hősei előtt is. S ha nagyon megszorítanának, bizony nem tudnám megmondani, kit tartok nagyobb hősnek: azt-é, aki a Corvin-közben állta emberül a sarat, vagy azt, aki 19 éve összeszorított foggal bügyköli a magyar holnapot, ahogy lehet. . . A megoldást osztogató Isten benne van a közösben modernül dolgozó és a háztájin paradicsomot termelő paraszt, az erőművet és vizilépcsőt építő melós, a keményen tanuló és a népi kultúrát újra felfedező diák, a nagy lopások között becsületesnek megmaradó kereskedő, a kis és nagy kánok basáskodásaiban a népet szolgáló tisztviselő, a katedrán az igazat tanító Czine Mihályok és László Gyulák, az igazat szépen mondó Illyés Gyulák, Weöres Sándorok, Juhász Ferencek, Nagy Lászlók, Csoóri Sándorok, Moldova Györgyök és sok-sok ismert, vagy ismeretlen magyar csöndes szolgálatában, makacs építésében. ” (Fenn idézett prédikációból.) S a vereség tanításának tömör teológiai megfogalmazása: „Az élet legnehezebb leckéjét a bukást, mint életformát elfogadni, de — testvérek — nem lehetséges, hogy számunkra ez a megmaradás predesztinált útja? Nem tudom. . . ” Ezért a keserves, kemény doktrínáért s annak stratégiájáért sokan kritizálták, szemére vetették a kapcsolatkeresés túlbuzgalmát. Nem hullanának kövek azonban, ha ezt csak azok hajigálnák, akik nemcsak hiszik, hanem bizonyítani is tudják, hogy az Úristen a kezükbe adta a magyarság megváltásának csalhatatlan menlevelét. Hullnak az őszi levelek az avarba. Minden levél egy lélek emlékét idézi. Egy levél Hamza András emlékét hordozza. Énekelni — leszállhatatlanúl. Békehírt ararátlanúl. És prédikálni, prédikálni. . . Korholva konokan a lenti vidék vén süketek. Prédikálni a templomban, a kertben, az asztalfőn, Manvilleben és Debrecenben, a Reménység-tó partján és Csikágóban. Prédikálni az atomfegyverek és űrrakéták korában... Prédikálni Ady Endre szétszóródott népének. Prédikálni lőtt lábú madaraknak, míg a fáradt szív utolsót nem dobban. Cseh Tibor Midland Park, NJ 12
