Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
altaischen Sprachen mit besonderer Berücksichtigung der japanischen Sprache. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1943). Aki ért németül és a könyvet meg tudja szerezni, olvashatja a teljes kifejtést. Nekem erre nincs helyem, sem időm. — Abban igaza van Hedberg Évának, hogy a mondatszerkesztés párhuzamossága "csupán tipológiai egyezés, mely önmagában nem bizonyít nyelvrokonságot." Nem is írtam, hogy azzal akarok nyelvrokonságot bizonyítani. De ha nem volna ez a sokak által megfigyelt tipológiai egyezés, akkor egyéb összevetés alig jöhetne számba. Utolsó előtti szakaszában Hedberg Éva Pröhle Vilmos fölött is pálcát tör: "Igen nagy tudományos apparátussal, és a Dr. Kazár Lajoséhoz hasonló lelkesedéssel próbálta meg a bizonyítást." — Lám, közös vétkünk a lelkesedés! — "Tanulmányában 90 szóegyezést hoz fel, alak-és hangtani 'tényeket' állít csatasorba elméletének bizonyítására. Sajnos, szóegyeztetései nem fogadhatók el. (Két, hangtörténetileg elfogadható megfeleltetése, a kői 'trágya' magyar 'háj' és a men 'nőstény' magyar 'meny' a számottevő jelentésbeli különbség miatt bizonytalan, s fennáll a véletlen egybeesés lehetősége.)" Ugyan, milyen hatalmas tekintély Hedberg Éva, hogy olyan ember munkájáról nyilatkozik így, akinek ő tudást és nemzetközileg elismert eredményeket tekintve árnyékába sem állhat ? Mikor tanulta meg Hedberg Éva sok más nyelv mellett a klasszikus kínait és mind a modem, mind a régi japán nyelvet olyan mértékig, mint azt Pröhle Vilmos tette — nem azért, mert a Magyar Tudományos Akadémia ezzel megbízta s ezért neki állást biztosított (ó, dehogy!), hanem hogy a tudománynak és magyar hazájának szolgáljon? Ahelyett, hogy háláját fejezné ki annak az első magyar tudósnak, aki bele merte vágni fejszéjét a japán kemény tuskójába, sőt a századeleji legjobb eszközökkel nagyon érdemes történeti összehasonlítást is végzett a japán és az uráli között, noha elsősorban az altaji nyelvek szakértője volt, Hedberg Éva mintegy magas lóról, nagyképűen beszélve mindenestül elutasítja, kisemmizi. Még a "két, hangtörténetileg elfogadható megfeleltetés"-t is elveszi tőle, sőt, nemcsak elveszi, hanem a hozzájuk kapcsolódó tényeket tudatlanságból vagy szándékosan elferdíti. íme ezt írta Pröhle (magyarfordításban): j.koi. koe (ójap. koye) 'trágya'; koeru (koe-) 'zsírossá, húsossá, termékennyé válni'; koyasu (koyashi) 'trágyázni, termékennyé tenni' : finnugor, magyar háj, 'zsír', vogulxut-. kút-, 'zsírossá, kövérré válni', votják kei, 'zsír, olvasztott zsír, faggyú', cseremiszkoja. 'zsíros, kövér', mordvin kuja. 'zsíros, kövér, olvasztott zsír', finn kuu, 'faggyú, zsír' (L.: Szinnyei József, Magyar nyelvhasonlítás 148); j. me. men, mesu. 'asszonyka, fiatalasszony, nőstény'; me-ushi. 'tehén' (ushi 'szarvasmarha' ); ushi-no-mesu'tehén': shuto-me 'anyós' (shuto 'após'), yo-me 'meny' : finnugor, magyar meny (Schwiegertochter), osztják men ua., vogul min ua.. zűrjén mon ua., votják men ua., lapp (lule tájszólás) manne ua., finn miniä ua* jurák szamojéd me je 'meny', tavgiszam. meai ua.. jenisszej szám. mi ua.. kamasz szám. meji ua. (Források megjelölése) Az adatokból bárki láthatja, hogy "számottevő jelentésbeli különbség"-ről szó sincs! Hedberg Éva további összegező véleménye; "Pröhle etimológiái azért is ingatagok, mert nagy részük csak legfeljebb egy uráli nyelvben mutatható ki, valamint csakúgy, mint Dr.Kazár Lajos anyagában, nála sincsenek meg az alapszókincsnek olyan lényegbevágó elemei, mint pl. a személyes névmások és a számnevek, melyek nélkül pedig rokonság igazolása lehetetlen. Mind Pröhle, mind Dr.Kazár elkövette azt a hibát, hogy tipológiai egyezéseket feltétlen genetikai kapcsolat igazolásának véltek." Az éppen fentebb idézett két példa, de Pröhle egyéb példái is, pontosan az ellenkezőjét mutatják Hedberg Éva első fenti állításának. Egyáltalán olvasta Hedberg Éva Pröhle idevágó dolgozatát, hogy egyik valótlan állítása a másikat követi? 36 i
