Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Az helyes, hogy Pröhle munkájából hiányzanak a névmások és a számnevek. De ne feledjük, hegy a hivatkozott dolgozat az első volt azon a területen, s a szerző szerényen így kezdte címét: "Studien . . azaz tanulmányok. Pröhlét később nagyon akadályozta ilyen természetű munkájában a finnugor nyelvészetben akkortájt dühöngő fonetikai extremizmus, azaz a hangjelölésnek olyan elfajulása, hogy valamely alapjelet mellékjelekkel tűzdeltek körül ("karácsonyfák"-ról beszéltek az ezen divatnak nem hódolók). — A névmások és számnevek rovásán ugyanazon melence vízzel engem is kihajított Hedberg Éva. Pedig 1980-ban megjelent és levelemben jelzett munkámban mind a névmásokra, mind a számnevekre kellő gondot fordítottam (a japán ritkán használ személyes névmásokat, vonatkozókat meg egyáltalán nem; mutató és kérdő névmásai vannak; a két japán számrendszerből egyik a kínaiból való, de az ősibbről sem tudni biztosan, mennyi benne a kölcsönzés). Igazán elkövettük azt a hibát, hogy tipológiai egyezéseket feltétlen genetikai kapcsolat igazolásának véltünk? Hedberg Éva annyira belehevült az alaptalan állításokba, hogy észre sem vette, mikor kezdett félrebeszélni. Dedósoknak képzeli az ITT-OTT olvasóit? Bárki, aki németül ért, elolvashatja Pröhle hivatkozott dolgozatát, és bárki, aki angolul ért, elolvashatja könyvemet, s könnyen meggyőződhet arról, hogy tipológiai egyezésekre legfeljebb itt-ott tereltük a figyelmet, de rájuk nem építettünk. Hedberg Évának ezen mondata; "Pröhle többek között a japán és a finnugor nyelvek szóeleji mássalhangzó-feloldó igyekezetét vette perdöntő bizonyítéknak" a kitalálásnál is rosszabb! Utolsó soraiban Hedberg Éva így ír. "Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a japánuráli, vagy az urál—altajinyelvrokonság elvi létét nem vitatom. Viszont e hipotetikus genetikai kapcsolat vizsgálatához legalább 10-15 ezer évvel mélyebbre kellene ásnia a nyelvtudománynak, s ma még nem tudunk áthatolni ekkora időtávlaton. Találgatni lehet csupán. De vajon érdemes-e?" Az bizony nagy engedmény, amennyit az első mondat nyújt. De ugyan milyen tudományos alapja van a 10-15 ezer évnyi időbeli mélység feltételezésének? Semmilyen! A helyes módszer szerint előbb alaposan meg kell vizsgálni a számba jöhető adatokat s csak aztán szabad, nagyon óvatosan, időbeli mélységeket ajánlani. Alaposan megvizsgálta-e Hedberg Éva a számba jöhető adatokat? Amint egész hozzászólása mutatja, erre nem is képes. Minden olyan tudományág, amelynek időmélységgel van dolga, becsületbeli kötelességének tartja a lehető legnagyobb mélység elérését. Hedberg Éva egyrészt azt hangoztatja, hogy "mélyebbre kellene ásni", másrészt azoknak a kezéből, akik nemcsak óhajokat sóhajtanak, hanem a hivatott intézetek támogatása nélkül életükből évtizedeket áldoznak új területek feltárás ára, kiverné az ásót. Szerencsénk, hogy a Hedberg Évák akadékoskodása a komoly tudományos kutatást nem bírja feltartani. A karaván halad . . ..-----37
