Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
A 2)-es pont alatti szak-a-d ; j. sak-a összevetése kerül sorra. Egyebek között ezt írj aHedberg Éva: "A szölkup nyelvben valóban létezik egy saEÓimat-qo igealak, melynek jelentése 'kiszakítja magát, kitör valahonnan, átsurran'. A szak- tő -k- hangja az ősi *-k- folytatása. A szamojéd nyelvek is megőrizték az intervokális -k- hangot, bár néhol -Xr vagy -g- megfelelés is előfordul. A -í- azonban -k-bél aligha fejlődhetett. A magyar szak- tő és a szölkup saccimat-qo megfeleltetése tehát hangtanilag elfogadhatatlan'.1 Mármost ki ajánlotta ezt a megfeleltetést ? Hedberg Éva! Magam még az adatokban eléggé bővelkedő könyvemben sem említem ezt a szölkup szét. Mit akart Hedberg Éva ezzel az eltérítő művelettel? Talán fitogtatni kívánta a szamojédban szerzett ismereteit? — Még ugyanabban a szakaszban Laké Györgynek A magyar szókészlet finnugor elemei című szótárát idézi, amely szerint "a szak- tő és származékai hangfestő jellegűek." Ezt a véleményt azonban nem hangoztatja sem Bárczi szótára, sem a TESz. Amikor tehát Hedberg Éva csak Laké véleményét idézi, a többit meg elhallgatja, nem bírom elhárítani azon gyanúmat, hogy romboló szellemben, szándékosan rossz fényben kívánja feltüntetni munkámat. Amint látni fogjuk, lejjebb teljes értékű bizonyítéknak használja fel ezt az egyoldalú véleményt, amikor ezt írja: "Láthatjuk tehát, hogy a bemutatott hat példából három minden bizonnyal hangfestő eredetű, tehát nyelvrokonság bizonyítására önmagában nem alkalmas." Az ilyen bíráló szándék és az ilyen "tudományos" módszer darabokra szaggathat bármely nyelvészeti munkát. Látván, hogy valamely egyedi vélemény milyen könnyen válik pusztító fegyverré Hedberg Éva gyakorlatában, álljunk meg egy percre a hangfestő/hangutánzó eredet kifejezés mellett! Mely biztos ismérve van a kérdéses szóeredetnek? A tény az, hogy nincs biztos ismérve. A vélemény csakúgy ráfogásszerűen indul útjára. Valaki félénken vagy merészen kimond ja, némelyek aztán szentírásként (sőt hívebben!) elfogadják. Néhai jó Bárczi Géza szájából ismerik még némelyek a következő kijelentést (emlékezetből ismétlem): Ahányszor valamely szavunkról azt írjuk, hogy hangfestő/hangutánzó eredetű, igazában azt valljuk be, hogy eredetét nem tudtuk megfejteni. — Tehát minden joga megvan az olvasónak azt kérdezni: A nyilván mesterségesen képzett szavakon kívül, mint amilyenek az ILO, UNRRA, GATT, NATO, KODAK, SMOG, bármely nyelvnek mely szavairól tudják a nyelvészek biztosan. hogy ősi soron nem voltak hangfestők/hangutánzók? Ki volt jelen a többi szó születésekor, hogy bizonyságot tehetne azok nem hangfestő/hangutánzó eredetéről? Nyilvánvaló, kérem, hogy e téren nincs bizonyosság. De Hedberg Évát az ilyesmi nem zavarja. O tudja, hogy hat példámból három "minden bizonnyal hangfestő eredetű." A 3)-as pontban a magyar dob-, ómagyar tob- tövet idézi az ójapán tob- tővel szemben. Ezt írja: "A magyar dob- igénk töve bizonyítottan hangfestő eredetű. Eredeti jelentése 'csattanó, durranó zajjal dob, vagy üt'; ugor alapalakja *tymp3-; vogul megfelelőjének jelentése 'lő' .... A szamojéd nyelvekben mégcsak hasonló alak sem mutatható ki." Hát én nem is állítottam, hogy a szamojéd nyelvekben véltem megtalálni a rokonát. Ami pedig Hedberg Éva nagy fölényességgel leírt "bizonyítottan hangfestő eredetű" hangzású állítását illeti, tudnunk kell, hogy sem Bárczi, sem Lakó szótára, sem a TESz nem mond ilyet, de kizárnak több, a magyar dob- igéhez vont szót "hangutánzó eredet" miatt. A 4)-es pontban dagad igénk daga- tövét, amelynek régen taga- alakja is volt, szembesíti az ójapán taga- (korábban is, később is taka- alapalakú) melléknévi/igei tővel. Erről így ír: "Sajnos, ez a megfelelés nem túl szerencsés. A daga- szótövünk is hangfestő eredetet fedez. A származékok egyeztetése még a finnugor nyelveken belül is igen nehézkes. A szamojéd nyelvekben még csak hasonló alak sem mutatható ki." Négy mondat, négy negatív ítélet! Második mondatát illetően Hedberg Éva csak Lakó szótárára támaszkodhatik ("hang32
