Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
lágbank elnöke, megákkor, amikor Magyarország felvételi kérelmét tárgyalta a Világbank igazgatósága, személyesen ígérte meg nekik; a magyarok nem fognak kölcsönt kapni. Tévedés ne essék, ezek az amerikai honatyák nem haragszanak Magyarországra, legalábbis nyíltan sosem mondtak olyasmit, amiből erre lehetne következtetni,. Kifogásuk a magyar nép életszínvonalán alapszik. Eltérően az IMF-től, a Világbank azért létesült, hogy a legszegényebb tagállamok (s ma már olykor nem csak tagállamok) részére, gazdaságuk fejlesztéséhez szükséges kölcsönöket biztosítson. Egy állam "szegénységét" az egy főre eső évi átlagos jövedelem alapján mérik. "Szegénynek" vagy "legszegényebbnek" az az állam minősül, amelyben az egy főre eső évi jövedelem a $2 650-etnem haladja meg. De, mondták a konzervatív képviselők, a magyarok ennél lényegesen nagyobb jövedelmet élveznek. S állításukat éppen a Világbank híres "atlaszával" támasztották alá. A Világbank időnként kiad egy "atlaszt", amelyen a világ minden állama rajta van, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a bank szervezetének vagy sem. Ez az atlasz tartalmazza (egyebek között) az egyes államokban lévő, egy főre eső évi átlagos jövedelmet. A legutolsó kiadás (1982) szerint Magyarországon az évi átlagjövedelem $4180. S ebben benne van mindenki, aki Magyarországon él; a most született csecsemő (nem mintha olyan sok születne) és a nyugdíjas vécésnéni egyaránt. A kérdés persze az, helyes-e ez az adat? Amikor a magyar kölcsönügy felmerült, a Világbank habozás nélkül félretette saját adatát (amelynek alapján a magyar kölcsönkérelmet mégcsak nem is tárgyalhatta volna), s az IMF által használt adatot fogadta el. E szerint a magyarok átlagjövedelme mindössze $2 100. A Kongresszus egyes tagjainak nem tetszett, hogy a Világbank ilyen könnyedén mellőzi saját adatait. Donald Regan, az Egyesült Államok pénzügyminisztere fel is hívta erre A. W. Clausen, a Világbank elnöke figyelmét. Clausen egyébként nem nyilatkozott arról az állításról, miszerint ő megígérte volna, hogy Magyarország nem kap kölcsönt. A Világbank szóvivője azonban bejelentette; a bank tanulmányozni fogja a magyarországi átlagos jövedelem kérdését. Mindjárt fel is kértek két kiváló amerikai szakembert — E.A.Hewettet a Brookings Institution-ból és Paul Marer professzort az Indiana Universityből, hogy külön-külön tegyenek jelentést a kérdésben. Az amerikai pénzügyminisztérium sem ült azonban tétlenül a babérjain. Donald Regan utasította a minisztérium egyik közgazdászát, nézzen ő is utána, hányadán állnak a magyarok. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta (s annak van már vagy tizenöt éve) nem volt olyan érdeklődés a magyarok iránt, mint mostanában. Csakhát ez nem az a fajta érdeklődés, amire a magyarok különösen büszkék lehetnek. Bizonyos, hogy neme kétes értékű érdeklődés fenntartása érdekében kért a Magyar Népköztársaság újabb $100 milliót kölcsön. Ezúttal a Bank of International Settlement-hez fordultak. A BIS a nyugati központi (nemzeti) bankok bankja. Az egyes tagállamokból delegált vezetői egyébként egy hónappal a magyar kölcsönkérelem előtt, márciusban, Bázelben jöttek össze, hogy megtárgyalják a bank fontosabb ügyeit. A megbeszélések végén több határozatot hoztak, amelyek közül az egyik az volt, hogy eladósodott államnak pedig rövid lejáratú kölcsönt többé nem adnak. Erre jöttek a magyarok, s kértek vagy száz milliót, három hónapra. A bank vezetőiben mégcsak halványan sem merült fel kétely akörül, hogy Magyarországéi van adósodva, mintahogy az sem volt vitás, hogy egy három hónapra szóló kölcsön rövid lejáratúnak minősül. 28
