Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Szentpétery (Falls Church, VA); ÚJABB MAGYAR KÖLCSÖNÖK 1982. aug. 6-án a Wall Street Journal arról tájékoztatta az olvasóit, hogy Magyarország egy három évre szóló, $260 milliós kölcsönt kapott egy számos nyugati bankból álló pénzcsoporttól. A hitelválság akkor már nem volt kizárólag a pesszimisták lidércnyomása, de még nem volt elég közeli ahhoz, hogy a szakemberek a fenyegető előjeleknek különösebb jelentőséget tulajdonítsanak. Röviden; egy $260 milliós kölcsön ebben az időben még nem volt valami nagy ügy. Hogy akkor hogy került mégis ez a hír a Wall Street Journalba? A kelet—nyugati pénzügyi kapcsolatok terén Magyarországnak az elmúlt évtizedekben két alkalommal is fontos szerep jutott. Hogy a nyugati bankokban egyáltalán felmerült az a gondolat, hogy kommunista államoknak kölcsönt nyújtsanak, az elsősorban az 1956-os magyar forradalomnak köszönhető. A londoni Economist 1956 októberének utolsó napjaiban, amikor a magyar szabadság kézzelfoghatóan közelinek látszott, a magyar forradalommal kapcsolatban feltette a kérdést, vajon nem jobb-e a Nyugatnak, ha Kelet-Közép Európában "nemzetibb" kormányok jutnak uralomra, még akkor is, ha e kormányok szovjet csatlósok maradnak (az Economist nem volt optimista a magyar forradalom sikerét illetően). Igenlő válasz esetére mindjárt felvetette azt is, nem kellene-e a Nyugatnak gazdaságilag is segíteni ezeknek az államoknak e korlátozott függetlenséghez vezető úton? Igaz, ami igaz, a nyugati pénzemberek nem rohantak a csekk-könyvükért. Elrágódtak egy darabig a dolgon, de aztán mégiscsak kölcsönöztek (bár elsőnek nem a magyaroknak). Néhány évvel ezelőtt viszont úgy látszott, nagyon megbánták a dolgot. Amikor ugyanis egyes lengyelek úgy gondolták, egy jó kis szakszervezet sosem rossz, s más lengyelek, nyilván orosz sugalmazásra, úgy gondolták, hogy de igenis az, s bevezették a rendkívüli állapotot, a nyugati bankok teljesen elhidegültek Kelet-Közép Európától. Ebben az időben más országok, még harmadik világbeliek is, könnyen kaptak kölcsönöket. A kommunista tömbben tömörült országoktól azonban elzárkózott a pénzvilág. Legalábbis 1982 nyaráig. Ekkor lépett fel a Magyar Népköztársaság újabb hiteligényével, s a nyugati bankok késznek mutatkoztak arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek. Ez volt a második alkalom, hogy a magyaroknak sikerült megnyitniuk a kaput Kelet és Nyugat között. S ezeknek a tárgyalásoknak volt az az eredménye, hogy Magyarország $260 milliós kölcsönt kapott. Csakhát ez nem ment olyan simán. Mert a kölcsönt hosszú tárgyalások után megadták ugyan a nyugati bankok, de 16 5/8% kamatra, ami 11/4%-kal magasabb, mint a londoni Interbank akkoriban szokásos árfolyama. S nem is ez volt az első eset, hogy Magyarország csak magasabb kamat fizetése fejében kapott kölcsönt. Egy korábbi, hét évre szóló kölcsönért a Magyar Népköztársaság 0, 625%-kal magasabb kamatotfizet, mint más, hihetőleg megbízhatóbbadósok. Azon persze el lehettűnodni, hogy ez így erkölcsös-e? Azon is tűnődhetnénk, hogy politikailag helyes-e ez így? Végreis nem lehetetlen, hogy az ilyen, talán nem uzsorás, de mindenesetre kizsákmányoló szerződések, az effajta visszaélések az adós állam szorult helyzetével több hívet szereztek a szocializmusnak, mint Lenin egész életműve. A szokatlanul magas kamat feletti zavar azonban eltörpült amellett az öröm mellett, hogy Magyarország egyáltalán megkapta a kölcsönt. S ezt az örömet alighanem csak fokozta (de legalábbis édesebbé tette) az a káröröm, amelyet a magyarok a többi kommunis25
