Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Illyés Gyulát, aki 1983. április 15-én nyolcvanegyedik életévében halt meg, tavaly, nyolcvan éves születésnapja alkalmából nagy tisztelettel üdvözölte az ország és sokan a világból is. Szinte minden művét újra kiadták, drámáját színpadra vitték, verseit-prózáját otthon is és a külföldnek szánt kiadványokban, fordításokban is megjelentették, ismertették, elemezték. Majdnem minden művét, kivéve egyik legjelentősebb nagyversét, a totális diktatúra univerzális látleletét, az 1950-ben írt és világnyelveken is egyre közismertebb "Egy mondat a zsarnokságról" című alkotását. Ez a remekmű is tiltott mű a mai Magyarországon, magyarul csak a nyugaton élő magyarok kiadványaiban olvasható. A művet is és az életműből kicenzúrázás tényét is elhallgatták az ünneplések. Elhallgatták azt az inzultust is, hogy Illyés 1978-ban megjelent Szellem és erőszak c., 280 oldalas próza kötete még mindig nem hagyhatta el a könyvkiadó raktárát. Egyik legnagyobb költőnknek úgy kellett meghalnia, hogy az erdélyi és a csehszlovákiai magyarság emberi jogaiért a legfelelősebb őszinteséggel síkra szálló könyvét a politikai cenzúra mindvégig eltiltotta az olvasóktól. A kötet csak a Nyugaton élő magyarok által kinyomtatott hasonmás kiadásban kapható. 4. Néhány területen teljesen ellentétesek azok az információk, amiket külföldi ember a magyarokról kap, aszerint, hogy az értesülés Magyarországról jön-e, vagy tőlünk, külföldi magyaroktól származik. Az egyik ilyen terület a Magyarországot környező országok többmilliós magyarságának élete, kultúrája, története, kisebbségi sorsa, elnyomott, veszélyeztetett helyzete. Erről a hivatalos Magyarország Nyugatot egyáltalán nem tájékoztatja — hallgatásával a testvéreinket elnyomók bűntársául szegődve. Nézzünk két példát. Klaniczay, Szauder és Szabolcsi History of Hungarian Literature (Corvina, Budapest, 1964.) c. munkájában ez olvasható a 229. oldalon a két háború közti Magyarországról: No investigation of the intellectual spectrum of the period can ignore the factor of nationalism, which pervaded almost the whole of national life. One of its sources was in the diminished national territory resulting from the Peace Treaty of 1920. Chauvinistic propaganda, which glossed over internal social problems, pervaded nearly every social stratum and left its stamp on intellectual life, on literature and on every activity. "Nacionalizmus", "sovinizmus" — csak ezt a két jelzőt alkalmazza a könyv az ország feldarabolása és az idegen uralom alá került magyarok milliói iránti érzésének minősítéséül. Az elszakított magyarok egyik csoportjáról meg így beszél (238.old.): A populous group of youthful revolutionary authors and poets was formed in Rumania, most of them are still active today as Hungarian-writing contributors to the literary scene in the Rumanian People's Republic. Tehát nem magyarokról van itt szó, hanem "a Román Népköztársaság irodalmi életének magyarul író munkatársai"-ról! Egy másik példa; egy 1974-ben idegenforgalmi, turisztikai céllal kiadott 256 oldalas, díszes fotóalbumban — Hungary Today — ez olvasható Trianonról a 26. oldalon; The Trianon Treaty dictated by the Imperialist Powers, which determined the country's new borders, was signed by the Counter Revolutionary Government in June, 1920. Huge areas, chiefly populated by various national minorities, were handed over to Czechoslovakia and Yugoslavia. Tehát az elcsatolt területek lakossága "különböző nemzeti kisebbségek"-ből állt. Hogy ezek között a "különböző nemzeti kisebbségek" között idegen országokhoz csatolták Magyarország magyar lakosságának egyharmadát, vagyis kb. 3 400 000 magyart, arról egy 21
