Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
2. Az Új Symposion közölte Tolnai Ottó "Orfeusz űj lantja" c. versét, amely az 1981-ben "Tito emlékének gyalázásáért" börtönbe zárt szerb költőt, Gojko Djogo-t dicséri. 3. Az Új Symposion 1982 decemberi száma közölte Illyés Gyula egy versét — ugyanabban ahónapban, amikor Illyés a Frankfurter Rundschau-nak adott interjújában kritizálta Jugoszláviát a magyar kisebbséggel szembeni bánásmódja miatt. Ez utóbbi vád nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a jugoszláv pártvezetőség Új Symposion ellenes kampánya a jugoszláviai kisebbségi magyarság egésze ellen irányuló politikai nyomás része. Illyés Gyula ellen 1983. február 20-án közölt sértegető hangú, éles cikket a Magyar Szó című újság, amit szerbül leközölt a belgrádi Borba című napilap is. Az Illyés-ellenes cikkben Bori Imre irodalmár, az újvidéki egyetem tanára többek között a következőket írta: "IllyésGyula 1982.december 21-én Harry Schleicher nyugatnémet újságíró közvetítésével a Frankfurter Rundschau című napilapban nemcsak a jugoszláviai magyarság és Jugoszlávia rossz hírét költi és terjeszti a nagyvilágban önkényes állításaival, hanem bele is avatkozik a jugoszláviai magyarság életébe és országunk bel- és küliigyeibe. A nyugatnémet lap újságírója szerint'Illyésnek úgy tűnik, hogy a magyar honfitársak helyzete . . . veszélyeztetve van Csehszlovákiában s még Jugoszláviában is'." "Jugoszláviát többek között azzal is vádolja, hogy véghezvitte a 'városi központok' "magyartalanításának"a folyamatát.'" "Illyés kiszabadítja az irredentizmus szellemét a múlt palackjából és európai körútra indítja, amikor kijelenti, hogy a trianoni határok'igazságtalanok'." "A valamikori szürrealista költő, hatvan év után'irrealista' politikai receptíróvá vált." "Elrugaszkodott a realitásoktól Illyés Gyula. Ezt, végezetül, az is bizonyítja, hogy a jugoszláviai magyarságnak is fogadatlan prókátora akar lenni Nyugat-Európában." Bori Imre cikkét később a zágrábi Vecernji List február 25-i száma horvátul így kommentálja J. Paripovié írásában; "Koholmányok—de vajon kinek a számlájára" címmel: "Illyés Gyula, a tekintélyes magyar író a múlt év végén a nyugatnémetországi Frankfurter Rundschau-ban ferde fényben mutatta be a jugoszláviai magyarokat, mi több, egész országunkat és politikánkat. Többek között kihangsúlyozta azt, hogy magyar testvéreink élete nemcsak Csehszlovákiában de Jugoszláviában is veszélyeztetve van. Ezekre az állításokra, amelyekhez hozzáfűzhető még néhány egyéb' gyöngyszem' is, Bori Imre akadémikus válaszolt a Magyar Szó e heti számában. Szerinte Illyés nemcsak alap tál an és önkényes megállapításokat tett, hanem goromba módon beleavatkozott a jugoszláviai magyarok életébe és országunk bel- és külügyeibe." Az Új Symposion szerkesztői nem álltak félre a politikai támadások következtében. Május 16-ánbátor hangú nyűt levelet tettek közzé, amelyben tiltakoznak a határozat ellen. Levelükben elutasítják a határozat legalitását, mert — mint írják — a Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmánya elnöksége "a társadalmunk alapvető dokumentumaiban lefektetett önigazgatási elveket és döntéshozatali normákat megkerülve döntött." A szerkesztőség úgy látja, hogy az elbocsátások és a nyilvános támadások a jugoszláviai magyarság egészét érintik. Tiltakozó nyilatkozatukban az írók kijelentik, hogy az Új Symposion szerkesztősége elleni politikai kampány "a jugoszláviai magyar kultúra fiatal nemzedéke egész eddigi tevékenységét megkérdőjelezi és súlyos akadályokat gördít a magyar kultúrának az egyetemes jugoszláv szellemi élet korszerű áramlataival való integrálása útjába." A belgrádi Nin említett május 22-i írása idézi e kijelentéseket és ezzel zárja a cikket; "Nagyonsúlyos szavak. Jó lenne, ha nem lenne igazuk." Az újvidéki Magyar Szó szintén május 22-én írt a tiltakozó levélről, "rebelliskedő" "botrányhősöknek" nevezve a szerkesztőket, akik ahelyett, hogy "megszívlelnék az elnökség határozatait . . . legújabban segélyjeleket küldözgetnek a vakvilágba." A cikk a támadott fiatal szerkesztő-írók "kiáltó vészjelének" nem sok jövőt jósol, amikor így fejezi be az írást; "Amiért tehát tiltakozó levelével ez a szerkesztő bizottság nyúl — ország világ előtt —; veszett fejsze nyele." CHRR Bulletin 19
