Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
szomorúbb fejleményeket is szül az ilyen türelmetlenség. Ma már pl. minősíthetetlen támadások célpontj a a torontói magyartanszék, ami kanadai emigrációnknak eddig a legszebb eredménye volt talán, azért, mert vezetője haza jár irodalmi kutatómunkát végezni (ha nem publikál szakmájában, egyeteme felmond neki), és mert a nyugati egyetemeken szokásos protokollnak megfelelően valamilyen nyilvános ünnepségre meghívta Magyarország kanadai képviseletét. (Bisztray Kanada legrespektáltabb egyetemén, kanadai tanszéket vezet, bárki alapította, bármilyen szándékkal, s ez csak így lehetséges, csak így helyes, és csak így jó nekünk.) Nálunk pedig a legundorítóbb módon pereskedik, állami bíróságok előtt, a tekintélyes régmtíltü és szebb jövőre érdemes Amerikai Magyar Szövetség két csoportja, nagyjában megintcsak hasonló, politikai éretlenségből s türelmetlenségből fakadó okokból. (Nem mondom, van is min összeveszni. Az AMSZ májusi körlevele szerint a következő rangok s címek szerepelnek a szervezet lajstromán: 1 db. elnök, 1 db. tiszteletbeli elnök, 6 db. társ-elnök, 3 db. tiszteletbeli társ-elnök, 1 db. végrehajtó bizottsági elnök, 1 db. végrehajtó bizottsági alelnök, 1 db. végrehajtó főtitkár |"executive secretary general"!, 6 db. alelnök, 1 db. kincstárnok, 2 db. ellenőr, 1 db. jogi tanácsos esquire, 6 db. ex-officio alelnök, plusz 18-30 igazgató.) Amikor a Magyarországgal való félhivatalos kapcsolatok kialakításának a lehetősége megnyílt a hetvenes évek elején, a jobboldali önimedzsű szétszórtság azt aggódta hangosan, hogy az tíj hazai és nyugati kezdeményezések "megosztják az emigráció egységét. " Nos, ez a megoszlás látszólag meg is történt, bár sokkal inkább az ellenzéknek mintsem a kezdeményezők hibájából. De a valóságban mindig fikció volt az emigráció egysége. Egységről csak azok ábrándozhatnak, akik egyszerűen kiiktatnának minden más gondolkodásút nemzetünk soraiból. Az ő egységük viszont nem jelentene számunkra sem előnyt, sem erőt. Sokkal egészségesebb, ha több úton járunk egyszerre. Azt pedig tanuljuk meg már végre, hisz Nyugaton élünk, hogy az ember még legádázabb ellenfelének sem sértheti a becsületét! Mindamellett — én legalábbis úgy érzem — a leglényegesebb kérdésekben páratlan a magyarság egysége akkor, ha nem az útra, hanem a célra vagyunk tekintettel. Brassótól Melbourneigegyetértünk abban, hogy szebb, szabadabb, gazdagabb, boldogabb jövőt érdemel népünk minden fia és leánya minden határon innen és túl. Ha így fogalmazunk, akkor nagyon sok gyakorlati ellentét eltörpül fontosságában, még köztünk s Budapest között is. De az egyedi adottságok, felelősségek, körülmények, kötöttségek, lehetőségek mind, mind változók, s aki e tényezőket figyelmen kívül hagyja, nem ítél igazságosan, ha ítélkezik. Állandó csupán a cél lehet, s ostoba az, aki azt hiszi, hogy csak az ő ösvénykéje vezet feléje. Az egyén számára amúgy is minden út a sírba visz. Ne bántsuk egymást, -éji 5
