Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
MÁRCIUS 15 135 évvel ezelőtt felnőtt egy romantikus remény: szabadnak lenni. A Szabadság mindig fiatal, mert szülőanyja a zabolázhatatlan Forradalom. Szent és imádnivaló, szűzies és betörhetetlen és mégis követendő, mert elérhetetlen, lobogóhajú Líra-lány, cinikus és céda és szemtelenül felnőni akaró. Az Akarat még fiatalabb, csak a Hit az örök! 25 éves bölcs aggastyán gyújtotta meg a már-már levitézlett nemzet szívében a kanócot. E robbanás vers-repeszei tartják össze még ma is a foltozhatatlan lelkiismeretünket. Mert mi az a pont, ahonnan elindulhat a tétova tett? Az a történelmi pillanat, mely egységbe kovácsolja a repedt indulatot, amelytől kondul a bűntudat és összerezzen a zsarnokság és összetörnek a jármok, és a felbőszültek nem jámbor jószágok immár; felhorkannak a sántának hitt paripák, egy jelre megszólalnak a költők, és egy idegzettel feszülvén, pattanásig ajzódnak a kedélyek. Petőfi neve egyet jelent a költészettel, mert a valóságot ki kell találni, meg kell énekelni, jövendőt mondani, szebb holnapot jósolni, süketeknek fülébe vajákos ólmot önteni, új zenét, új hangot, vakoknak szemellenző-szaggatót, új színeket, problémákat nagyítótoll alá helyezőt rímekbe rajzolni, reszketőn. Mennyire magyaros melódia ez! Egy nyelvben sem fejezhető ki tisztábban: forr a Dalom, a vokáció, a vihar vad élőjele, a szelidíthetetlen. Miért kell béklyóba törni? A baj úgy is meggyötör. Kossuth neve már a követelés, pontokba szedett, több mint vélt jogok! Kötelesség önmagunkkal szemben. A király egyenlő a kényuralommal, és hogy kormányozni lehessen, ehhez kormány kell. Széchenyi már szelekciót jelent, a közügyek gazdaságosabb kihasználását?, nem!, a helyzet higgadtabb felismerését, de ebbe már akkor is bele lehetett őrülni. Ha a nemzetközi összefogásra akarnék célozni, akkor elég említeni a hős tábornokok neveit Bemtől Damjanichig. A Fekete Légió az internacionalista brigád. A nemzeti öntudat ápolása és ébrentartása egyet jelentett a magyar Szabadságharc támogatásával. Ez volt ami összefogásra késztette a Szent Szövetséget. Megrettentek attól, hogy a példa ragadós, s Dunának és Oltnak tényleg egy a hangja. A Népek Tavasza a nemzeti öntudatra ébredés kiinduló pontja is egyben. Az önállóság gondolata, még Európa csendőrét, Miklós cárt is megrémisztetté. A Haladás mindig a zsarnok útjában állt. A történelem kereke visszafordíthatatlan, de megakasztható! A küllők közötti szakaszok, a ciklusok, melyek között szinte megismétlődik minden. A Nagy Színjáték! A Szabadság gondolata mindig elviselhetetlen volt a doktátorok számára. Petőfi él, szelleme örök! Hogy közben eltelt 135 esztendő? semmiség, ha a történelem keresztlevelét figyeljük. Alig 18 évvel a Szabadságharcunk leverése után már megtörtént a Kiegyezés, a konszolidációra való egészségesnek tűnő törekvés. A nemzet érdekében elengedhetetlen volt ez a deáki döntés. Sajnos a későbbiek folyamán az Igazság megmakacsolta magát és mindig a más macskája miatt, a más korcsmájában tört ki a verekedés. Két világégésnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy történelmünk során aránylag hamar eljussunk a következő ügyeletes Forradalomig: 1956 október 23-ig. 5
