Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
Ha történelmünkben keressük az előfutárokat, akkor Budai Nagy Antal (1437), Dózsa György (1514), Rákóczi Ferenc (1707-11) és 1848. MÁRCIUS 15-ére hivatkozhatunk, tiszta szívvel. Tehát megvannak a rebellis hagyományaink. Ugyanígy a költészetben, irodalomban is. A jelenlegi, nem egészen jeltelen jólétért 1956-ban fizettük meg az árat! Ennek a kornak nincs prófétára és mártírra sem szüksége!? Dehogynem! Csak már minden problémát elénekeltek előlünk! Ki figyel oda? Nagy emigrációk is csak elsárgult emléklapokra kerültek. Rodostó (Ostorod), Kossuth-emigráció, amerikai elődeink és folytathatnánk a sort a jelennel. Otthon, arc vagy harctalan nemzedékről írnak a búvópatak irodalom kárászéletű pisztrángjai. És mégis folytatódik a Néma Forradalom, amelyről néha úgyis írtunk már, mint a Befejezetlen, vagy mint az Elfelejte(te)tt. Biztató jelek, ha nem is a Hadak, de a Vadak, a Szellemi Ellenállók Útján. Hunniában valami megint készül! Ha nekünk idekint elsőrendű feladatunk a „dörömbölés”, vagyis legalább az érdeklődés ügyünk iránti ébrentartása; ugyanúgy feladatunknak kell, hogy tekintsük a magyarországi és a környező országok magyarsága helyzetének az ismeretét. A budapesti Rajk-szamizdat-butik hirtelen megsemmisítését, egyidőben a szlovákiai Duray üggyel, és szinte ugyenekkor az erdélyi Ellenpontok szerkesztőire való lecsapás, a haladó magyar szellemi élet kivállóbbjai egyszerre kívánnak a rabvallatón megszólalni: Beszélői,k)-ben, A7si/gő(k)-ban nyilatkozni. Nem is kalandoztunk el az Évfordulótól. Tévfordulók ismeretében mindez jobban érthető. Az Igazság keresése is egyidős az emberiséggel. Mostanában nagyon sokat hivatkozunk az alapvető emberi jogokra. Trianon, Jalta, Helsinki, Belgrád és Madrid után ez már kissé nevetséges is. Szöget ütött a fejembe, hogy annyi mindenről megemlékezhetünk, idekint, de otthon még mindig nem jutott el odáig a „felszabadított gondolat”, hogy munkaszüneti napként tiszteljék Március 15-ét! 1973. Március 15 jut az eszembe, amikor is a hazai rendőrség Budapesten kénytelen volt 41 zavargót őrizetbe venni. Akkor bizony alaposan nekikeseredtem. Pár évvel később, 1981 végén, kezembe került a Koncert c. duplalemez, melynek egyik legsikeresebb dalát Tolcsvay László és Bródy János feldolgozásában hallhatta a Sportcsarnokban a több tízezres közönség. Petőfi Sándor Nemzeti Daláról van szó, és ez bizonyíték ma is az otthoni közhangulatra. Addig, amíg ez a Dal hallható, addig nem féltem a jövő nemzedékét sem. Megvan már vetve a v/ágy a forradalmi hangulatnak. A 160 évvel ezelőtt született Költőnek nem kell feltámadnia, emléke kitörölhetetlenül él a szívekben. Ez a szabad dallam adja a reményt ahhoz is, hogy mi is valaha részesei lehetünk ennek az évfordulós evolúciónak. Hallod-e Testvér az ütemet?, nem csak az a legény, aki adja, hanem aki állja. Ne álld meg, add tovább! HALLHATÓN! (Mózsi Ferenc) Elhangzott Vancouverben, 1983 március 13-án. 6 T
