Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 1. szám

ISTEN ARCA NÉZ LE RANK

Mózsi Anikónak USA — Chicago

Kedves Anikó Húgom,

én csak most értesültem rólad, mondhatom örömmel vettem érkezésed hírét. Chicagói magyarok mondják, hogy a Mózsi-családban új jövevény van, kislány. Ha késve is, de nagy szeretettel gondolok rád az óhazából. Ha nagy leszel és ezt a nyelvet még beszélik, értik, majd olvasd el ezt a levelet, mely köszöntésedre íródott és tudatja veled, hogy születésedkor volt a te szüleidnek egy jó barátja, ki ugyan soha nem látott benneteket, de azért úgy érezte, hogy közel vagytok a szívéhez. Minket a sors ugyan széjjel hányt, másutt rakta le kenyerünket, és ahová lerakta, ott kell élnünk, de azért valami mégis összeköt bennünket, egy nagy titok: a nyelvünk, mely magyarságunk köntöse. Ez oly erős takaró, olyan csodálatos, hogy a legtávolabb lévőket is egy kicsit mindig beborítja és a vér szerinti rokonságnál is erősebb rokonságot jelent. Nem tudom, hogy a sors megadja-e nekem azt a szerencsét, hogy veled ezen a mi titkos magyar nyelvünkön szót váltsak. Nem nagyon reménykedhetek ebben, sem idő, sem alkalom nem lesz erre. De azért majd ha felnőtt leszel, gondolj arra, hogy volt valaki itt a Tisza déli végén, aki szeretettel gondolt rád kicsi korodban és nagyon szerette volna, nagyon szeretné, ha fölnőttként akárhol is élsz, ne feledd el ezt a kis országot, népét, nyelvét, mely ha kevesek által értett nyelv is, egy színe az emberiségnek, amely nélkül szegényebb lenne a világ. Vagy csak mi hisszük, hogy szegényebb lenne? Lehet, hogy a mi önáltatásunk ez, de mégis: magyarnak lenni nem pusztán nemzetiségi hovatartozás, hanem az emberiség nagy egészében küldetés, elhivatottság, egy nemesen szép, sokat szenvedett nép nagy kultúrájának és nagy szellemi teljesítményének képviselete, hirdetése. Miránk a világ nem azért kiváncsi, hogy hogyan tudjuk utánozni, hanem hogy mit tudunk magunkból adni a nagy egésznek, az emberiségnek. Tudom én, hogy mi sem vagyunk a történelem kiválasztott népe, jó s rossz váltakozva volt részünk, de azért sok mindenre lehet úgy tekinteni történetünk során, hogy nem kell szégyenkeznünk az emberiség ítélőszéke előtt. Kicsit érzelmes szavak ezek, kicsi bölcsődbe más, gyakorlatiasabb útravalót kellene tenni, de azt innét aligha lehet, hiszen a sors, idő másfelé visz téged, más népek közé, más tájra. De azért ne feledd, hogy neked két hazád van, s az itteninek mindig a lelkedben kell élnie, megmaradását te is segítheted, ha nyelvét, kultúráját, történelmét ismered.

Minden jót kíván neked, aki talán soha sem fog látni, öreg bátyád:

Szeged, 1983. jan. 19. Ilia Mihály

Nádas Krisztina 1983. jan. 28.

10 éves

Én a magyar iskolát szeretem mert tanulok sok mindent amit még nem tudtam. Plédául én nem tudtam az igéről, főnévről meg a többiről. Én nagyon érdekesnek gondolom. Azt is szeretem, hogy tanulok a régi magyaroknak az utaikról a mostani Magyarországba be. Meg még történelemről. Azt mondja egyik tanárom, hogy amit most tanulok itt az fontos lehetne az életembe.

Nem szeretem a magyar iskolát mert az csak több házi feladat a rendes iskola mellett. Azt hiszem, hogy túl sok időt foglal el az én szombatomból mert én sokkal mulatságosabb holmikat tudnék csinálni. Az ének az sokszor nagyon unalmas.

Ha mérlegre tesszük a kettőt a jóság nyerne de mégis van rossz oldala a magyar iskolának.

4