Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
Lehetnek. Ami számunkra az igazi kérdés az, hogy szükség van-e ezekre a szolgálatokra, illetve a magyarságukban megmaradni akarók használni tudják-e a maguk javára ezeket a szolgálatokat. Sokféle tapasztalat mutatja, hogy tudják használni . KF Károly, légy szíves arra felelni, hogy vajon hivatalos részről is örültek-e annak, hogy ez a konferencia témájában és résztvevői számában is kiszélesült? NK Hadd tegyem hozzá Püski Sándor megjegyzéséhez, hogy ugyan a Világszövetség az adminisztratív szervezője a konferenciáknak, a konferencia legfontosabb munkáját: a szakmai feladatokat a kezdetek óta tudományos és kulturális intézmények végzik; a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Irodalomtudományi Intézete és Történettudományi Intézete, azon kívül a Kossuth Egyetem, az írószövetség, a Kórusok Országos Tanácsa, az Országos Pedagógiai Intézet, és sok más magyarországi kulturális és tudományos intézmény, amelyeknek a szakemberei a konferencia programjainak szakmai és kulturális részét velünk együtt gondozzák. Nos, a mostani konferencia előkészítésének az egyik programja az volt, amelyben egyetértettünk otthon is és külföldön is, hogy szélesítsük ki azt az embercsoportot, amelyik a konferencia munkájában és programjában részt vesz. Ezért javasoltunk innen is, onnan is űj résztvevőket, hogy hívják meg okét a konferenciára. Ez nagyrészt meg is történt, bár nem minden esetben, de sok új résztvevőt, sok űj arcot láthattunk Pécsett. KF Károly, említetted, hogy felmértétek azokat az eredményeket, amelyeket az első konferencia óta eltelt tíz éves időszakban elértetek. Ezeknek az eredményeknek és a jövőre vonatkozó munkaterveknek az értékelésében egységesnek mutatkozott-e a megítélés ? NK A jövőt illetően megoszlottak a vélemények. Volt, aki nagyon örült annak, ami eddig történt, de annak adott kifejezést, hogy tartsuk fenn azt, amit eddig létrehoztunk, tatarozzuk a már megépült épületet, de tulajdonképpen itt már űjabb munkafeladatokra sem szükség, sem igény nincs. Volt, aki viszont arra hívta fel a figyelmet— és ez volt szerencsére a többség, rni is ezt az irányzatot képviseljük és képviseltük—, hogy tíz év alatt éppencsak, hogy elkezdtük a munkát. Olyan ez, mint egy jéghegy: ami ebből most már látszik, az éppen azt jelzi nekünk, hogy még mennyi rengeteg a tennivalónk. Alaposan felmértük, hogy eddig mit végeztünk. Egy erről készült gyors-lista magába kellene, hogy foglalja azt a négy magyar nyelvi tankönyvet, ami a történelemben először ilyen módszerrel készülve külföldi magyar gyermekek kezében most már mindennapos jelenség; a Nyelvünk és Kultúránk című új folyóiratot, amiben közösen jelentetjük meg szakmai és kulturális írásainkat; a nyári nyelvtanuló-nyaraló programokat, ahol magyar tanítóktól és magyarországi gyerekektől tanulnak külföldi magyar gyerekek a Balaton partján,a sárospataki ifjúsági magyar tanfolyamot, az egyetemi ösztöndíjakat, a néptánc tanfolyamokat és a debreceni pedagógus továbbképző tanfolyamot. Ugyanakkor a már elvégzett feladatok listája mellett egy hiánylista is felállítható. Például; igaz, hogy egyre több ember jár Magyarországról külföldre és külföldről is Magyarországra, de az is igaz, hogy míg mi gyakran hívunk meg magyarországi írókat, költőket, történészeket, tudósokat, hogy nyugati magyar csoportjaink, egyházaink, kulturális társaságaink körében előadásokat, író-olvasó találkozókat tartsanak, ugyanakkor Magyarországon még kevéssé tapasztalható, hogy nyugati magyar írót, 19
