Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
i Ki tudja ki érti merre ugyan merre a megfakult délutánok hol napjaink orsói pörögnek beszédünk korsói csörögnek a szívverésekre szaggatott időben II. Csontos ujjaikkal a fák messziről integetnek tavaszi kedvükben levél-keszkenőket vígan lebegtetnek Merre vannak merre fakó délutánok fakó délutánok fanyar ízeire immár rátalálok hol ökölnyi dombról két öreg szederfa ide is ellátszik őrtorony-magasból lelkembe világlik Két öreg szederfa intő csontos ujja napjaim ködéből hajómat kivonja süllyesztő vizekből kimenti, bármilyen tépett a vitorla Két öreg szederfa erős, lombos karja mindenkor megvédi féltőn betakarja idegen szelektől megtépázott lelkem árnyéka megóvja Két erős oszlopa múltamnak, jövőmnek álmom szőttesei rólatok szövődnek vastag derekatok elbírja az időt a bennetek némán magasba gyűrűzőt Csontváry cédrusa cédrus árvasága minden napom, hogyha hiányzik belőle ez a két szederfa melyek árnyékában fakó délutánok nyájai hevernek Fanyar íz-foszlányok számban felfakadnak gondolat-csíkaim helyben nem maradnak nyugtalan szaladnak fürge táltosai sürgető szavaknak Mondat-fogataim immár rátalálnak dadogva-ügetve ökölnyi dombtetőn csontos ujjaira a két szederfának III így zarándokolok hozzád gondolatban gyerekkor szentélye „hazányi magasban” Chagall furulyája álmokat tereget Garam menti dombok fölött, szakadatlan . . . L. Kovács Klára Hacketlsiown A’J (Felolvasásra került 1981 Szilveszteréjszakáján, a midlandparki műsorban) 17
