Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
„Hogy várja örök üdv a lelket: rángtak milliószám kínban a testek csatamezőn, bitófán, vérpadon, karón, keréken, meg a fájdalomszerzés új mestergépein; növesztett egymással szemben erdőnvi keresztet Jézus példája, végig Európán: égtek, hogy égjen itt a kép s a „bálvány ”, ott a „csalárd könyv”— városok és falvak, hol újra emberhúst faltak a félvad zsoldosok... ” Amikor az Egyház szolgálat helyett hatalom-ban kezdett gondolkodni, ugyanolyan embertelenné vált, mint a párt, mikor szolgálat helyett hatalomban gondolkodik. Az olyan embert, akit utolért bűne vagy tévedése következménye, nekünk nagyon szeretnünk kell, és nagyon buzgón imádkozni érte, mert elismerjük vagy nem — mi magunk is ugyanazon ítélet alatt állunk, s nekünk is jaj, ha a bálványoktól meg nem térünk az emberszerető, az értünk emberré lett egy igaz Istenhez. A mi dolgunk nem az ítélet, hanem a könnyes szeretet és a verejtékes szolgálat. b./ De minden tragikum ellenére én, az Isten gyermeke, mégsem tekintem édes testvéreimet, az „elveszett” generáció tagjait elveszettnek. Nem pedig azért, mert az ő hitük, látásuk, tartásuk misztikus módon beleépül a nemzettest idegrostjaiba. Az a minőségi emberség, amit ők mint szent, pislogó lángot makacsul megőriztek és őriznek, népünk éltető hagyományává tisztul. Egyéni sorsuk kétségkívül tragikus, de: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. ” Hitem szerint ma nincs magyarság, ha a Szenei Molnár Albertek, az Apácai Csere Jánosok, a Misztótfalusi Kiss Miklósok, a Martinovics Ignácok, az aradi tizenhármak, a Bajcsy-Zsilinszkyk és a Nagy Imrék nem zuhannak a földbe. A föld — ebben a vonatkozásban nem a holtak szelíd eltakarója, hanem a holnap titkos laboratóriuma. S mivel én — marxista barátaimtól eltérően — hiszek a folytatódó életben, tudom, hogy most már az elköltözöttek szeméről is lehullt a hályog és világosan látják, hogy semmi nem volt hiábavaló. A még élőknek bajtársi kezet nyújtva, a holt társak előtt fejet hajtva, erősítjük őket és erősítjük magunkat az ősi igével: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját Amen. 15
