Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
emlegető vegyesajkú lányok öreg zsidók kik Ady-versen sírnak cigányok kiknek ez a föld hazájuk és mindenféle emberek akik úgy érzik még élni lehet e földön magyar nyelven szépséget mondani s teremteni olyan világot melyben ember szeretheti az embert ez az én népem ezért élek és amíg élek úgy élek hogy meghal nélkülem ” (Ez az én népem) De valami furcsa módon ennek a generációnak a látása, hite, hűsége, szeretete mintha nem kellett volna ennek a világnak. Megvolt nélküle — ha megvolt. A halálra készülő ember kesernyés beletörődése csendül ki az utolsó versből: ,,Már csak áldó kezem van mint a vén papoknak kik pedig egykor keresztet ragadtak, hittel hittek gonoszt űző szavaknak. Kik voltak egykor sárkány-ölő Györgyök, s nem lett belőlük se szent György, se ördög, csak ember, ki kegyelemért könyörgött. Megfakultak csöndes plébániákon, öregasszonyok a litániákon, temető. Angyal nem ül már az ágon. Már csak áldó szavakat mondok. Nem magamtól halok meg, megölnek. S nem tudom, szentek voltunk vagy bolondok. ” (Áldó szavak) Nos, nekem, a kálvinistának mi a mondanivalóm a fentiekkel kapcsolatban. Mély, megindult, könnyes szeretettel a következő kettő: a./ Az emberi kéz csinálmánya, az emberi elme produktuma, ha neki adjuk teljes lojalitásunkat — az bálvány. A bálványnak pedig a természetéhöz tartozik, hogy csinálóját előbb-utóbb fölfalja. Nem is kell ezen megbotránkozni, nincs ebben semmi különös. Legyen az a bálvány arany-szobrocska, réz-moloch, egyedül üdvözítő egyház, egyedül üdvözítő ideológia, vagy a mindenható dollár, természeténél fogva nem szolgálhatja az embert, ergo: előbb-utóbb fölfalja. A bálvány nem áldoz, hanem áldozatot követel. Ez ropogtatta meg kommunista barátaim között a legtisztábbaknak a csontjait, ennek a kínjában élnek, s a legtöbbjét ez a kín viszi korai sírba. De ha a hívők közül bárki is efölött kárörvendően triumfálni óhajtana, azt hadd szállítsam le a képzelt lóról: mi ne csak a kommunista mozgalom bűneit bánjuk meg, hanem az egyházét is — van abból is untig elég. Mi is sokszor emeltünk bálványokat ez alatt a 2000 esztendő alatt, és azok is emberhúst ettek. Hogy is mondja Illyés Gyula? 14 T
