Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 3. szám

1945-ben majdnem egyedül Illyésnek köszönhető, hogy Sinka és Szabó Lőrinc nem került börtönbe.

De hát ez volt Illyés — a mindenkori „under-dog” bajnoka. Ahogy ő mondja a már a szocialista Magyarországon született versében:

A KÖLTŐ JOGA

Legjobban én a szenvedés ügyetlen szavát hallottam egy életen át; ez kiáltotta túl az én fülemben fegyverek zaját, piac zsivaját.

Hallom ma már a győzelem szavát, dalát is, — de nekem legyen jogom, ki hangot mindig hangtalannak adtam, a néma kínt ma is kimondanom.

Ez az igazság-keresés, a földre terítettek védelme egyik rezsimben sem volt könnyű dolog. A Horthy időkben, a népi írók pörbefogásakor így írja le a kínt „Csönd” című versében:

Nyugodni vágy az uraság — kíméld az ablakát. Vánkosba sírjon, aki sír, hasát

kucsmával fedje, ha korog, s ha ki üvöltene, kapja be saját

öklét, még így a jobb.

Béke van, áldás, nyugalom és minden a helyén! Működik, mint jó gépezet a hon: jő pontosan a tél, „henyél” a földmíves, a tyúktolvaj oson és a bíró it él!

Barátaim, bár szánkra csap az állam, zord apánk, anyánk, a lágy nemzet karjába kap, megérti rettentő hibánk, lesz kor, hogy büszkén még azért mutat árváira, reánk.

Barátaim, kik megdagadt ajakkal hallgatunk,

rakjuk, csak rakjuk, mit a szív, az agy tárnáiba ma elrakunk.

Kérdez a sors még sokat, sokakat! Legyen elég szavunk.

Az utóbbi 15-20 esztendőben kialakult egy olyan vélemény, hogy Illyés azért nem fogja be pörös száját, mert neki a népidemokratikus Magyarországon már „mindent szabad.” Vagy három éve, a tihanyi villa teraszán beszélgetve én is valami ilyesmit mondhattam. Éktelen dühbe gurult a besenyő kán — én mindig így neveztem, mikor a kölcsönös ugratás ideje volt soron. Arca eltorzult, a hangja dörgött: „Te is ilyen bolondokat beszélsz? Hát téged is megetettek? Jegyezd meg magadnak, hogy ahányszor én kimondom a kimondhatatlant, mindig vérbe és takonyba verik érte az arcomat.” Komlós Attila állt ott harmadiknak. Ijedtében majd lenyelte a poharát. Azaz: Illyésen se volt sérthetetlenséget biztosító varázsing. A tiszta erkölcs, s szoros lelkiismeret mellett csak az Űr kegyelme védte.

20