Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
NYELVÉSZET Dr.Kazár Lajos (Hamburg): GONDOLATFŰZÉS CSICSERY-RÓNAY ISTVÁN CIKKE KAPCSÁN ("Hírünk Amerikában", ITT-OTT 13.4., 14.1. és 14.2. szám) Azon nagyon tartalmas és szellemes beszámolóban különösen megragadta figyelmemet ez a mondat: "Az amerikai történészeket egyébként annyira érdekli a magyar történelem, hogy külön csoport alakult, amelyik nem elégszik meg a régebbi kelet-eurépai vagy szláv és közép-eurépai kerettel; közel száz tagot tömörít |Az American Association for the Study of Hungarian History — szerk. I" Ezzel kapcsolatban a 14. évf. 1. sz.-ban (35. old.) közölt levelemre utalok, amelyben Japanese-Uralic Language Comparison; Locating Japanese Origins with the Help of Samoyed. Finnish. Hungarian, etc.; An Attempt (Hamburg 1980) c. munkám megjelenéséről tettem említést. Időközben lebonyolódott a Hamburgi Egyetemen az a szakközi nemzetközi szimpózium is, amelynek előkészítéséről akkor írtam. A 22 résztvevő nyelvész, történész, régész, néprajzos, embertanos ajánlása az volt, hogy a bemutatott eredmények alapján a japán-uráli összehasonlító kutatás nemcsak folytatásra érdemes, hanem még kiegészítendő az altaji nyelvtudomány bevonásával is, és tanácsos a japán szaktudósokkal való együttműködés. Poppe Seattleben, Doerfer Göttingában, Menges Bécsben és mások az altaisták köréből nyomatékosan támogatják ezt a kutatási irányt. Mellettem vannak az uralisták is, a nem-japán japanológusok is, de Japánban számosán fáznak tőle. Amit a nyelvészek kereken 1820 óta sejtettek, és amit a múltban többen bizonyítani próbáltak, az most csaknem 600 alapszó részletesen kidolgozott összevetése, 30-nál több alaktani párhuzam bemutatása és megfelelő hangtani kiértékelés segítségével szinte elérte a bizonyosság határát: a japán nyelv alapjában az uráli és altaji nyelvek tágabb köréből nem zárható ki. Talán sosem lesz lehetséges olyan pontossággal megbizonyítania japánnak az uráli nyelvcsaládba tartozását, mint ahogy a bizonyítás az indoeurópai nyelvcsalád legtöbb tagját illetően már megtörtént, hiszen a legrégibb japán nyelvemlékek a 8. századból valók, a magyar töredék nyelvemlékek a 10. sz.-ig követhetők, a többi uráli nyelv írásai ennél is jóval későbbiek. Mégis, a politikai és kultúr-történészek, az összehasonlító néprajzosok, az embertanosok, a folkloristák, az összehasonlító vallástan művelői és mások szempontjából kezdetnek elegendő, amit nyelvészeti alapon máris ki lehet jelenteni, és az ez: a japán eredetét az uráli és altaji nyelvek bevonása nélkül komolyan tárgyalni többé nem lehet és a japán megközelítően sem mutat fel annyi egyezést más nyelvekkel, mint az uráli nyelvcsalád tagjaival. Az uráli körön belül a magyar nemcsak a legrégibb nyelvemlékekkel rendelkezik, hanem szófejtései és nyelvtana tekintetében is a legjobban kidolgozott nyelv. így akkor is a magyar lenne a japánhoz szolgáló kulcsnyelv, ha hangtanában nem állna hozzá a legközelebb (ez ideiglenes megállapítás). Az óriási földrajzi távolságot és a közönségesen feltételezett időbeli mélységet tekintve számos megegyezés szinte hihetetlen. Néhány példát is adok. A (parancsot, adott szót stb.-t) meg-tagad igénkben a teljes tő taga- (a -d igeképző); az azonos jelentésű ójapán ige hangalakja ugyancsak taga- (az a értéke itt a palóca-hoz van közel); a szak-a-d. szak-a-szt, szak-í-t. szak-a-jt. szak-u-1 31
