Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

alakok véghangzó nélküli szak- tövének az ójapán sak- felel meg, s jelentése azonos a magyar tőével (az ójapán s |c| értékű hang). A sak- tő műveltető alakja sak-a-tu volt, s az ebben látható saka- teljes tő egyezik a szaka- teljes tővel a magyarban; dob igénk régi alakja tob volt; ennek műveltető alakja tob-a-t (-dob-a-t); a 'magát feldobja/felveti (mint pl. a hal a vízből vagy a haláltusáját vívó állat a földről)' jelentésű ójapán ige egyszerű töve tob-. műveltető alakja pedig tob-a-tu; dagad, dagaszt igéink teljes töve daga-; ennek d-je is bizonyára t_- volt régen, amint pl. egy 1519-ből való adat; fel tagaztot (TESZ) mutatja; dagály szavunk is ide tartozik, és a folyók, tavak, tengerek vízszintjének emelkedését ma is így mondják; dagad a víz,, az ójapán taga-gapa 'swollen/risen river' (-gaga —kapa 'folyó'), azaz 'dagadt folyó' jelentésű; tehát a melléknévi taka- tő, amely a japánban igeként is használható (vö. sárga—sárgul, kék—kékül, jó—javul), áll szemben a magyar daga- tővel, amelyben mind ad, mind ag zöngésült hangnak tekinthető (azaz *_t, *k előzményt kell feltenni; zavar, tájnyelvi zabar—zever. ómagyar szavar igénk -r eleme képző (mint a kavar, habar, sodor, hunyor- ít |: huny | stb. igékben is); zavar igénk eredete ismeretlen; az ójapán sap-a-ru' akadályoz. akadályoztatik, hozzáér' és sap-u (ugyanazt jelenti) már a 10. század körül saw-a-ru ill. saw-u lett; figyeljük meg a képzések párhuzamát; sap-a-ru úgy lett sap-u-ból. mint ahogy a huny-o-r teljesebb tő lett az egyszerűbb hunyból; hal- igetövünknek ma is él hol- párja; a rokon nyelvek alapján rekonstruálható uráli alak *kole- (TESZ); ezzel állítható szembe az ójapán kar-u 'elszárad, elpusztul, meghal, (folyó, tó vize) kiszárad,' kor-o-su—kar-a-su 'elpusztít, megöl, valaminek/valakinek a halálát okozza'; ahogy a magyarban hal-/hol- kettős alakú tő vgn, éppúgy van az ójapánban kar-/kor- (a magyar szóeleji h- uráli eredetű szavakban a,o,u előtt ősi *k-ból lett;a japán nem tudja megkülönböztetni az r hangot az J.-tői); a magyar tájnyelvi halovány 'kiszáradóban levő folyómeder, süppedős föld olyanhelyen' éppen párja a japán'(folyó, tó vize) kiszárad' jelentésnek. — Soká lehetne folytatni a hasonló példák sorát. Valószínűen a japán segítségével lehet megfejteni sok-sok uráli alakú, ismeretlen eredetűnek jelzett szavunk származását, de számos más uráli nyelv ismeretlen eredetű szaváét is. Az alaktan területén is tetemes a jó párhuzamok száma, míg a japán mondatszerkesztés ma is a régi uráli-altaji mondatszerkesztés szabályait követi.

Ami kezünkbe került, az kétségtelenül nagy szellemi kincs. De hasznosításának nem kevés akadálya van. 1) Egyetlen egyetemen sincs megásva a japán-uráli (-altaji) kutatás csatornája. Ennek oka nemcsak az, hogy ez a kutatás nagyon nehéz, hanem az is, hogy az uráli nyelvészet, talán érthető okokból, nem tekintett távolabb a szamojéd szállásterületeknél (hivatalosan a jukagirt sem vették be, a japánt meg egyszerű volt a vizsgálódásból kizárni, mert az líráitól irdatlan messzeségben, méghozzá szigeteken beszélik, írása meg "olvashatatlan". 2) A japánok nemcsak hogy nem kapkodnak közönséges halandókkal való állítólagos rokonságért, hanem nem is nagyon értenek a történeti nyelvészethez. 3) Eddigi értesüléseim szerint nincs jól képzett és történeti nyelvhasonlítással foglalkozó magyar, finn, észt vagy egyéb uráli nyelvű japanológus (magam nem annak készültem, hanem erre a területre sodródtam); a számos német, angol, francia, holland, olasz, amerikai és egyéb japanológus mit sem ért a magyarhoz meg a többi uráli nyelvhez, míg a sok japán japanológus nem érzi magát otthon sem az uráli nyelvekben, sem az összehasonlító nyelvészetben. 4) Az összehasonlító történeti nyelvtudomány haldoklik, mert a) hatalmas felkészültséget igényel, b) az indoeurópai összehasonlítás területén úgyszólván mindent learattak, c) az új nyelvészeti irányok, hacsak tehetik, messze elkerülik a történeti nyelvtudomány tuskés, köves földjeit. 5) Noha Magyarországon még mindig érdeklődnek az etimologizálás iránt, azt észleltem, hogy részben az angol az akadály, részben pedig a teljes japán szókincs elérhetetlensége. 6) Sem Magyarországon, sem Finnországban nincs japán tanszék, amelynek a véleményét és segítségét az uráli nyelvészek igénybe vehetnék.

32