Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
szerekkel is. Ezt arra alapozta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusa tanítását elferdítve — amely szerint a megváltozott nemzetközi helyzetben és erőviszonyok közepette lehetőség van a szocialista forradalom viszonylag békés utón való győzelmére — , a szocialista fejlődésnek olyan útját vázolta fel, amely társadalmi forradalom és proletárdiktatúra nélkül valósítható meg. Mindehhez hozzáfűzte a tömbönkívüliség jelszavát, amellyel Magyarországnak a szocialista világrendszerből és a Varsói Szerződés keretéből való kiszakítására törekedett. Nézeteiben fontos szerepet töltött be a társadalmi rendszert figyelembe nem vevő "föderációnak" a gondolata is, amely a környező államokkal retrográd alapon való összefogást hirdetett éles szovjetellenes tartalommal. A revizionisták által népszerűsített szocialista demokrácia ideája a parttalanul megfogalmazott és osztálytartalmat nélkülöző "tiszta demokrácia", valamint a "teljes szabadság" elvére épült, a politikai pluralizmus megvalósítását célozta, és ezzel közvetve kedvező lehetőségeket biztosított az ellenséges propaganda számára, s akarvaakaratlanul a tőkés restaurációs előkészületeket segítette elő. A revizionista csoport az "antisztálinizmus" jelszavának a jegyében lebecsülte a szocialista építőmunka eredményeit és sikereit, amelyeket az ötvenes évek első felében elért, és a klasszikus polgári demokrácia megvalósításához fűződő kispolgári illúziókat terjesztette. Tagadta, hogy lennének általános törvényszerűségei és tapasztalatai a szocialistatársadalom megteremtésének, és helyébe állította a szocializmus építésének "sajátos magyar útját," amely a nemzeti sajátosságok egyoldalú abszolutizálására támaszkodott. A nézetekkel összefüggésben tagadták a munkásosztály és a párt vezető szerepéről szóló marxista-leninista tanítást és hirdették az értelmiség vezető szerepének az elvét. Hangot adtak annak a törekvésüknek is, hogy a vezető, az irányító erő a kommunista párt helyett a Hazafias Népfront legyen. Ennek a teóriának logikus folytatása, hogy Nagy Imre és elvbarátai kétségbe vonták a munkásosztály hatalmának, a proletariátus diktatúrájának a történelmi szükségességét és jogosultságát. Álláspontjuk szerint a szocializmus viszonylag békés körülmények közötti építése feleslegessé teszi az államhatalom elnyomó funkcióinak a fenntartását és adott esetben történő érvényesítését. Hirdették, hogy az osztályharc a szocialista építőmunka korszakában fokozatosan megszűnik, elhal. Ezzel hozzájárultak az ellenforradalmi veszély elködösítéséhez, a burzsoá restaurációra törekvő erők veszélyességének lebecsüléséhez. A magyarországi revizionista nézetek sajátos vonása volt a proletár internacionalizmus elvének elvetése és a nacionalizmus propagálásával való felcserélése. A nacionalista nézetek hirdetését és gátlástalan népszerűsítését egybekapcsolták a nemzeti kommunizmus teóriájának a propagálásával. A nacionalista töltetű törekvések megvalósítása alapozásul szolgált azoknak a célkitűzéseknek a realizálásához, amelyek a Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival való szakításra irányultak. A nacionalista, soviniszta szólamok népszerűsítése mellett arra is szolgált, hogy összekapcsolva a "nemzet egyetemes értékei" osztályjelleget mellőző jelszavával, eltereljék a figyelmet a kommunista-ellenes hecckampányról és a fehérterrorról. A proletariátus osztályérdekeivel, történelmi célkitűzéseivel szemben, azok tagadásával, a "minden magyar testvér" nacionalista frázisával egyúttal a revizionista célkitűzések mögött megbúvó osztályérdekeket is rejteni akarták. Nagy Imre és elvbarátai nemcsak gátlástalanul támadták a Magyar Dolgozók Pártját, és kezdeményezték annak feloszlatását, hanem általában is tagadták a pártépítés marxistaleninista elveit. Elvetették a pártfegyelem szükségességét és a pártot alaktalan és parttalan vitaklubbá kívánták degradálni. Tagadták a demokratikus centralizmus lenini tanítását és megkérdőjelezték bármiféle centralizmusnak a szükségességét. 21