Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Az 1956. november 3-án megalakult Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány másnap kiáltványban fordult a magyar néphez, amelyben bejelentette létrejöttét és a Szovjetunió katonai segítségét kérte az ellenforradalmi lázadás felszámolásához. Közzétették a legsürgetőbb feladatokat összegező tizenöt pontos kormányprogramot is. Az ellenforradalom fegyveres csoportjainak a felszámolását segítette november 9-e után a Forradalmi Karhatalom, majd az újjászerveződő rendőrség és honvédség. Sürgős feladatot jelentett az államigazgatási, államhatalmi szervek tevékenységének újraindítása. A tanácsrendszer helyreállítását a megyékben kezdetben kormánybiztosok segítették, de ezt a célt szolgálta az ellenforradalom napjaiban létrejött különböző politikai szervezetek betiltása is. 1956. november 5-6-án megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága és Intéző Bizottsága, amely felhívást adott közre a párt újjászervezéséről a kétfrontos harc szellemében. Az ellenforradalmi erők utóvédharcának az egyik fő célja az üzemi pártszervezetek újjáalakításának a megakadályozása lett. Ezt tekintette egyik legfontosabb feladatának a létrejövő Nagybudapesti Központi Munkástanács is. A pártszervezetek kiépítését elősegítette a november 27-én megtartott aktívaértekezlet, ahol a további pártépítő munka elvi és szervezeti kérdéseiről tanácskoztak, míg az 1956. október 23-a utáni időszakot az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december 2-5-i ülése értékelte. December első napjaiban a forradalmi tömegek tüntetései az utca újbóli "meghódítását" jelképezték. A munkásság ösztönzésére a Munkás-Paraszt Kormány december 10-én feloszlatta az ellenforradalmi követelésekkel fellépő, sztrájkokat és tüntetéseket szervező Nagybudapesti Központi Munkástanácsot, a budapesti kerületi, a vidéki, megyei és városi, valamint a területi munkástanácsokat. Bevezették a rögtönb íráskodást, felfüggesztették az Űjságírószövetség és az írószövetség önkormányzatát — újjászervezésükre 1958-1959-ben került sor. A szakmai szervezetek megszilárdulásában kiemelkedő szerepet töltött be a SZOT 1957. január 25-én megtartott X. teljes ülése, amely hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek a dolgozók önálló szervezetei, azonban nem függetlenek a proletárhatalomtól, a hatalmon lévő munkásosztály szervezetei, a SZOT plénuma elutasította a sztrájkjog jelszavával űzött demagógiát, rámutatott annak ellenforradalmi, munkásellenes tartalmára. A határozott intézkedések nyomában normalizálódott az ipari termelés, megszűntek a munkásság félrevezetésével szervezett sztrájkok, megkezdődött a fegyveres harc okozta károk felszámolása. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án elfogadott határozata már a szocialista konszolidáció folyamatának a kibontakozását tükrözte. A tanácskozás meghatározta az MSZMP soraiba történő átigazolás módját, elhatározta a párt elméleti folyóiratának — Társadalmi Szemle — az újraindítását, hathónapos pártiskola megszervezését és előadássorozat megtartását az ellenforradalmi lázadás különböző kérdéseiről. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának az ülése nagy nyomatékkai foglalkozott a revizionista nézetek elleni küzdelemmel, az állami irányító tevékenység megerősítésével és a gazdasági konszolidáció további kiszélesítésével. Megkezdte a gazdaságirányítás folyamatos továbbfejlesztését és döntött a hároméves népgazdasági terv előkészítéséről . 1957 tavaszán számos más területen is kibontakozott a szocialista konszolidáció. Ezt elősegítette a fegyveres munkásőrség létrehozása, a Hazafias Népfront szervezeteinek az újjáéledése, az Országos Nőbizottság újjáalakulása, valamint a Magyar Kommunista Ifjú— 22
