Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

Fenegyerek volt, annyit megtudok róla, meg azt, hogy nemregen esett el, valahol távol, "sous les balles rebelles." Egyebet semmit. Mi volt keresztneve, hol született, s hogy van-e ki sirassa, és hogy magyar volt, nem közli a cikk — csak az tudja, ki ráismer a névre és felfigyel a piros-fehér-zöldre az egyik fotőkompozícióban.

Tasnády, Valkó, Szűts; legalább tinéktek — akár hajdan a huszár elődöknek — egy nemzetnek a hálája kijár.

Apáitoknak hantjai fölött a szél süvölt . . .

az ő emléküket megünnepelni titkon sem szabad.-éji

SZÓKRATÉSZ

(A legbölcsebb, legszelídebb és legjobb volt minden emberek között, akiket valaha ismertem.) Platon

Szobrász volt, de a márványisteneket csak ímmel-ámmal, unottan faragta, mert közben más istenről álmodott:

Istenről, kit a véső ki nem véshet, piktor ecsetje ki nem ábrázolhat, egy láthatatlan lélekisten elve volt az, ami most szellemét uralta.

S hogy az új fogalmak rendjét a fiúknak (Platon s társai, kik szellemét csodálták) fejébe tiszta logikával vésse; idejét sokszor a szobor-faragástól el-ellopkodta eszme-rendezésre, s a sulyok s a véső álltával arányban ahogy csökkent a munka és a bére, úgy nőtt az asszony, Xantippé epéje;

12