Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
"Te mezítlábas, bölcselkedő koldus, gazdag úrfiak szórakoztatója, szívleld meg végre másnak szánt tanácsod; gnóti szeautón, ismerd meg magad, ismerd meg a saját semmi voltodat, a locsogó, léha, becsvágyó senkit, akinél lustább a földön nem akad! Ámde vigyázz! — a börgyáros, a gazdag Anytus a port elveri rajtad, mert gyűlöl, hogy fiát, örökösét üzlete köréből kiragadtad, s most a fiú a bőr szagát sem állja! Vigyázz, Szókratész! — jól tudod, a pénznek a törvény előtt is nagy a befolyása!" S a törvény ítélt, két vádpont alapján: Szókratész új isten létét hirdeti, és a fiatalság erkölcsi világát megrontják szabados életelvei! Büntetése halál, — vagy száműzetés. A szent hajó míg déloszi útjáról vissza nem tér, tilos a kivégzés,harminc napig a börtön falai közt dönthetsz sorsodról, öreg Szókratész .... S Szókratész döntött; a halált választotta, a tanítványok döbbenetére, akik kincseik felajánlásával szövetkeztek a megmentésére,megmenteni a drága öreg bölcset, hogy még tanítsa, vezesse őket a szellemi élet útjain tovább, de az öreg bölcs, szokott nyugalmával, megmagyarázta döntése okát; — Időm lejárt — mint mindenkié egyszer — és már az aggkor küszöbéhez értem, és még mielőtt roskadozna térdem, jobb, ha megállók a küszöb előtt. A testi-lelki gyengeségtől félek; akció nélkül a tétlenségi élet úgyiscsak megölne, tudom, mielőbb. A haláltól én soha nem rettegtem, (tanúm lehetsz rá Alkibiadész; a potideai csatában mit tettem!) mert mi a halál ? — vagy boldog álom-élet, vagy a testtől szabaduló lélek elbocsátója az egek útjára, 13
