Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
szerint a helye. Testi fogyatékossága mindenki más valamiben hiányt, megnemértést, mellőzést, kisemmizést szenvedő testvérévé tette, s a fennhéjázék, az erőszakosak, a hatalmaskodék, a hédíték és megszállók esküdt ellenségévé. Hitleréket közveszélyes cezaromáhiás őrülteknek és vérengző gazembereknek tartotta, s a magyar szélsőjobboldalra vonatkozóan kedvvel idézte Szép Ernő szavait, mely szerint a legtöbb marha átesik a nyilasságon, mint a száj- és körömfájáson. Szerette azt is odabökni még, hogy aztán csak a dögök maradnak benne .... Bennem különösen becsülte, hogy volt bátorságom a Szent-Györgyi Albert, Sík Sándor és Koch Sándor segítségével 1940 végén általam megindított diákegységmozgalmat a (szélső) jobboldali sajtótámadások pergőtüzében is az ideális demokrácia elveit megvalósítva, országszerte sok-sok önzetlen közösségszolgálatra beállított diákkal összefogva, országos mozgalommá szervezni. Azt magától értetődőnek találta, hogy végül a náciellenes ellenállási mozgalom részévé lettünk. 1978 februárjában látogattuk meg Aladárt feleségemmel utoljára egy kis bécsi szanatóriumban. Amit évtizedek óta tudván tudtunk felfogásáról, most is megerősítette több óra hosszas beszélgetésünk során; magyarságunk szeretete magában foglalja a más népek fiaiból magyarrá letteket is és más népek felé is emberszeretettel fordulunk. Csak ösztönösen is és tudatosan is fenntartjuk a "közelebb az ing a subánál" közmondással kifejezett sorrend-elvét a szeretetnek. Azaz; saját népünket, nemzetünket jobban, vagy akár sokkal-sokkal jobban szeretjük minden más népnél. Különben látogatásunk vége felé egy régi osztrák zsidó barátja is beköszöntött, s együtt tárgyaltuk tovább az emberiség sorskérdéseit egyenlő mélységgel és egyetértéssel. 4) KutasiKovács Lajos aligha ismerhette fele annyira is Aladárt, mint a fent idézett több mint négy évtizedes barátai, de még annyira se, mint én. Aladár 44-es viselt dolgairól meg éppenséggel nem lehetett semmilyen közvetlen tudomása és tapasztalata! — minden arra mutat hát, hogy csak végzetesen téves hallomás, mendemonda, vagy éppenséggel tévesen felfogott fölületes benyomása alapján következtetett helytelenül! — Érthető, hogy kézenfekvőbb arra gondolni, hogy zavaros vízbe bizony az ugrik, aki abban halászni akar. Ritka az olyan szent és hős, aki azért veti bele magát, mert onnan fuldokló, elsodort emberi értékeket akar kimenteni, ha kell, még saját élete kockáztatásával is. Mint i'atay tanúsítja, Aladár valóban mentett is fuldoklókat; még hozzá "jó néhány nevet" emleget! De hivatkozik Kutasi Kovács "több évtizedes újságíró és írói gyakorlat"-ára. Aki arra büszke, annak a kivételes emberi nagyságról is tudomást kell vennie és annak a lehetőségét is feltételeznie kell! Persze annak a "jó néhány"-nak is parancsoló erkölcsi kötelessége lett volna azóta már jó néhányszor ráébredni arra, hogy ország-világ előtt ki kellene nyilvánitaniok hálájukat Aladárnak, legalább azért, hogy Kutasi Kovácsok ne vonjanak le végzetesen helytelen következtetéseket. De hát tudjuk, hogy az Úr Jézus meggyógyította tíz bélpoklos közül is csak egyetlenegy tért vissza, hogy hálát adjon (Lukács 17, 12-19) .... Azt hiszem, hogy valójában az ilyen hálátlanokat súlyosabban terheli a felelősség azért, hogy nem áll mindenki előtt Kovách Aladár emberi nagysága napnál fényesebb igazságként. De ez a felismerés nem menti fel a "több évtizedes újságíró és írói gyakorlat"-tal dicsekvőt sem a tévedése-sugallta igazságtalansága jóvátételének kötelessége alól! — 32
